Anyukák, nálatok is rosszabb a családi élet, mint terveztétek? Sok vita, rossz hangulat, rohanás?

2 gyerek van nálunk is

2 a kicsi, 4 a nagy.

Amíg itthob voltam velük, minden rendben volt.

Mivel szeretek főzni, kiéltem magam. Mivel időmből kitellt, rend volt.

Ha nem lett volna se lett volna gáz, sosem szólt ilyenért.

Viszont. 2 hónapja dolgozom én is, a kicsi meg bölcsis lett.

Na nálunk azóta van vita.

Vagy épp azért mert szerinte megvaltoztam, vagy épp azért mert szerinte megcsalom, vagy épp mert beteg a gyerek, nekem kell vele maradni, mert ő nem tud, neki dolgoznia kell.

Váltsak munkát.

2 hónap alatt többet veszekedtünk, mint a 7évünk alatt.

(A háztartásba besegít, főttkaja meg nincs hétköznap így. Ezen nincs vita)

Nálunk is hasonló kb, annyi hogy a gyerekkel se foglalkozik mert, hogy fáradt… hát én is. Én elválok, de nálunk összeadódtak a dolgok és már az első gyereknél megmutatkozott, hogy milyen a hozzáállása. Én nem akarok így élni akkor inkább kettesben a gyerekkel, minthogy egy felnőtt gyerek is a nyakamban legyen.

Egyszer azt olvastam valahol és nagyon megragadt: Ha a férjedet meg kell kérni, hogy segítsen, akkor neked nem férjed/társad van hanem még egy gyereked.

Elég gáz, hogy a férjed így áll a dolgokhoz. Nekem elpakol, porszivózik, ritkán főz és ha látja, hogy sok van elpakolja a zoknikat és a többit. Várandós vagyok, nem olyan jó most ez a terhességem, így sokszor ő mondja, hogy menjek pihenjek le, pedig van egy 4 éves lányunk. Sokat foglalkozik vele, viszi biciklizni, játszótérre stb. Néha kivan a gyerekkupitól, akkor kicsit morcosabb és hangot ad neki, de olyankor lelövöm szavakkal, hogy mi se voltunk jobbak gyerekként. Tőlem nem volt elvárása soha, mert nem is úgy állt a dolgokhoz, hogy az én dolgom. Gyereket hordja és hozza ugyan úgy az oviból.

Nemtudom te meddig tudod ezt elviselni, de én már megmutattam volna neki hol van az ajtó. Nem csicska vagy az otthonodban, ugyan úgy ember vagy mint ő. Biztos így nem nyúlnék semmihez aztán amikor már annyira zavarná majd nekiállna.

Én azt szoktam mondani a férjemnek, hogy ahogy idősödik egyre rigojásabb...

Kiveszi a részét mindenben, szóval ezzel nincs baj, de egyre kritikusabb és nem bírja ki, hogy ne szólogasson be dolgok miatt (ezt elrakhattad volna, azt kipakolhattad volna, azt megcsinálhattad volna). Amikor felhívom rá a figyelmét, hogy én hány "megcsinálhattad volna" mellett megyek el nap, mint nap, ami neki teljesen jól van az úgy, de az én szememet böki, akkor nevet egyet és elvan felejtve. Merthogy én úgy vagyok vele, hogy inkább megfogom a poharát és beteszem szó nélkül a mosogatóba, nincs idegrendszerem és energiám arra, hogy az arcába vágjak egy nap 15 dolgot, amit megtehetett volna.

Én úgy érzem, hogy gyerekekkel és a korral most egy újra csiszolódási fázisban vagyunk.

Egyébként az a tanács jó, hogy hagyd rá a gyerekeket és a házimunkát egy-két napra, de kétélű fegyver. Én volt, hogy megtettem, persze akkor tündérangyalbögyörők voltak a gyerekek, akik segítettek neki mindenben. :D Na most utána próbáljam megmagyarázni neki, hogy ez közel sem így van mindennap... :D

A 14-es nagyon jól leírta.

Egy olyan férfinak, akinek külön kell könyörögni, hogy ezt csináld már meg, azt csináld már meg, vidd le a szemetet, foglalkozz egy kicsit a gyerekkel, pakolj el magad után, nem még gyerek, de házastárs sem való, úgyhogy kérdező, én azt tanácsolom hogy minél előbb válj el tőle.

Most az jobb lesz, ha állandóan veszekedtek, mindig beszólogat, hogy ez meg az miért nincs elpakolva?

Elég szomorú egyébként, hogy a legtöbb nő még mindig magának szül, mert a gyerekek kedves apja nem hajlandó még csak rász.rni sem a gyerekeire.