Melyik állítást gondoljátok inkább igaznak a gyerekneveléssel kapcsolatban?

Jöhetnek a mínuszok, de szerintem bizonyos fokú nagyszülői segítség, ha nincs egészségügyi akadály, igenis elvárható. Nem kell mindennap pesztrálni a gyerekeket, de amikor gyereket vállalunk, családdá válunk, és a családhoz hozzá fog tartozni a gyerekem leendő párja és gyerekei is. Ergo utóbbiak körül segítek amennyit tudok, hiszen nekem is segít anyám és anyósom a maga módján, ahogy őket is segítették a szüleik, stb.

Számomra egy oximoron, hogy ha valaki szívesen vállalta a gyerekeit, akkor az unokái körül semmit nem segít.

"Számomra egy oximoron, hogy ha valaki szívesen vállalta a gyerekeit, akkor az unokái körül semmit nem segít."

Attól, hogy én mondjuk szívesen vállaltam a saját gyerekemet még nem feltétlenül fogok segíteni neki, ha lesz unoka. Eleve ha elvar bármit is, nem kap semmit. Kérni lehet, bármikor, bármit, aztan majd eldontom, van e rá időm, kapacitásom.

14!

Nem értem hogy jön az írásod a válaszomhoz. Ha a gyerekem kovetelozik, vagy elvar bármit is, nem kap semmit. Attól még a gyerekem marad és szeretni fogom, de sosem bírtam a kovetelozest és az elvárásokat. Nem, nem kell neki se oda állni sorban karácsonykor az unokákkal és rajonganiuk se kell értem. A szeretet és a jó kapcsolat még mindig egy ajándék, aminek örül az ember, ha van és elfogadja, ha nincs.

20 éves a gyerekem. Egyenlőre nem látok reális esélyt rá, hogy nagymamát akarna csinálni belőlem. Ha mégis, akkor majd meglatjuk, mi lesz. Ha közli, hogy hétfőtől péntekig reggel 8tol délután négyig itt lesz az unoka, hétvégén meg itt is alszik, akkor egyértelműen közölni fogom vele, hogy NEM. Ha felveti, hogy anyu, lehetne esetleg róla szó, hogy hétfőnként vigyáznal majd a gyerekre, hogy akármi, akkor meg végig gondolnám, hogy raerek e hétfőnként és akarok e minden hétfőn unokázni. Lehet azt mondanám, oké, Juli, rendben van, lehet azt mondanám, 2 hetente oké, többet nem vállalok. Ennyi.