Melyik állítást gondoljátok inkább igaznak a gyerekneveléssel kapcsolatban?

Miért lenne elvárható?

Egy szülő magának szül. Nem az anyjának. Ha a mama azt mondja, látni sem akarja a gyereket, szíve joga. Nem még kötelezően vigyázni rá.

Nyilván nem elvarhato, hogy segítsen a nagyszülő, hacsak nem kérte ki a pár a véleményüket a gyermekvallalasrol és ők anno azt mondták, segíteni fognak.

A nagyszülői segítség, ahogy a szeretet is egy ajándék. Örülni kell, ha van és el kell fogadni, ha nincs.n

Én nem várom el,hogy segítsenek a nagyszülők.

De néha nagyon jól esne ha felajánlanák,hogy vigyáznak rá,akar csak egy fél napot is

Nem elvárható.

De segítség nélkül gyereket nevelni eléggé túlterheli a szülőket. Hiába "magának szülte", ép ésszel nemigen lehet bírni egyedül. Viszont igénybe lehet venni fizetett segítséget, vagy akár pótnagyit is.

Én az egyik semet jelöltem, mert ez nagyban függ attól, hogy milyen a kapcsolat a nagyszülővel.

Anyósomnál például a nagyszülők már-már a szülők helyét foglalták el, adott pillanatban az unokát ott is laktak a nagyszülőknél, mert a szülők dolgoztak reggeltől estig. Nyilván itt egy példa is van, ahol azt lehet mondani, hogy neki is segítettek a szülei, most rajta a sor. Erre rájön a mi esetünkben pár dolog, például hogy csak azért költöztünk a közelébe, mert a férjem át tudta tőle venni a munkája egy részét, de emiatt az én munkám, az én tanulmányaim váltak nehezen kivitelezhetővé, plusz piszkált is már minket, hogy szeretne unokázni. Ebben a szituban én elvárom, hogy segítsen, hiszen én hoztam áldozatot azért, hogy neki könnyebb , kevesebb legyen a munka, habár ennek amúgy sem fizikai, sem szellemi oka amúgy nincs, akart is már unokázni nagyon, ezt a példàt is látta, nem kicsit könnyítették meg a szülei az ő életét.

De ez egy speciális helyzet. A mi szüleink generációja még viszonylag fiatalon vállalt gyereket, ő nekik olyan fiatalkoruk, mint mondjuk nekünk volt, nem lehetett, munka és gyerek és házépítés, erről szóltak a 20-as, 30-as éveik. Ha amúgy egy szülô jó szülő volt, odaadással volt a gyerekei iránt, meghozott olyan áldozatokat, hogy kvázi lemondott a fiatalságáról, akkor megértem, ha felnőtt gyerekek mellett egy kis szabadságra vágyik. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy néha, amikor tényleg segítség kell (beteg a gyerek, de munkából már nem lehet hiányozni, esetleg a szülő kerül kórházba), akkor nem kell ott lennie, ha megteheti, de ebben a szituációban nem elvárható.

Amúgy szerintem mindig kell B terv, nem szabad pusztán nagyszülői segítségre építeni, bmikor történhet olyan, hogy mégsem tud ott lenni, kell legyen alternatíva.

Mikor én voltam gyerek (30 vagyok), a mamáékkal laktunk 1 telken. Csak játszani is mentem hozzá, illetve ha beteg lettem, anya ment valahova, mindig nála voltam. Nem 1x aludtam át, mert anya nevelőapámmal szórakozni ment. 40 év van a mama és köztem, aktívan dolgoztt. Mégis besegített igencsak.

Ezzel szemben anyám kb 0. 15km-re laknak tőlünk, 2x volt nálunk a gyerekre vigyázni 5év alatt. Ha én viszem hozzájuk, úgy elvan velük, de látom rajta, hogy nyűg neki. Így csak a muszájnál is fontosabb esetekben viszem. úgy 2 havi 1 nap talán. Anya 50 éves,nem dolgozik.