Nem tudtam kategóriát választani, talán ide jobban kapcsolódik a kérdésem. Felnőtt párkapcsolatokba is tehetném, de ti itt talán itt jobban átérzitek. Mikor és mi változott a kapcsolatotokban a gyerek születése után?

Alkalmazkodtunk egymáshoz.

14 éve a férjemmel vagyok,10 éves a lányunk,2 a fiunk

Nem mondom,hogy nem voltak hullámvölgyek,de meg tudtuk beszélni a gondjainkat

Kommunikáció az alapja mindennek

Mi már régóta együtt vagyunk, 14 éve. Van egy 2 éves gyerekünk. Már a gyerek előtt is bőven voltak hullám-völgyek, a gyerek mellett meg pláne. De úgy vagyunk vele, ha eddig kitartottunk egymás mellett mindenféle válságban (voltak anyagi nehézségek, egészségügyi problémák, családi gondok stb.) akkor ezt is átvészeljük.

Biztosan nehezebb azoknak, akik még nem éltek meg együtt problémás élethelyzeteket.

8 éve vagyunk együtt, van egy másfél éves kislányunk. Először feldobta a kapcsolatunkat a babánk születése, aztán volt egy erős lejtmenet. Elmúlt egy éves, amikor úgy éreztem, hogy megint rendben vagyunk. Érkezik a második babánk, tudom, hogy az is egy krízis lesz, de már azt is tudom, hogy nem kell kétségbeesni, megoldjuk.

Én még a mi kapcsolatunkat is fiatalnak tartom, de ahhoz már éppen elég hosszú és erős, hogy ne akarjuk eldobni, dolgozzunk rajta és ismerjük egymást annyira, hogy tudjuk, hogy megy az, ha akarjuk. Bár a megalapozó évek éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy tudjuk, hogy közös az értékrendünk, közösek a céljaink és úgy alapvetően a látásmódunk. Ez sokat számít a problémák leküzdésében is. Nekünk pl. kommunikációs problémáink voltak gyerek mellett, én a fáradtságtól robbantam, ő robbant arra, hogy robbanok... de mivel tudtuk, hogy alapvetően nem ilyenek vagyunk, kitudtuk ezt beszélni idővel.

Teljesen normális, hogy a pici baba felborit mindent egy időre. Nem vagytok kialudva, ilyenkor az ember ingerült, könnyen magára vesz mindent meg mindenbe beleköt, és sokszor akaratlanul abba rúg bele, aki a legközelebb van, azon vezeti le a feszültséget (ez ugye legtöbbször a társad).

Meg ugye egy csomó nézeteltérés lehet a gyermek éveket illetoen, feladatok megosztasan, lehet erről szülés előtt beszélgetni, de élesben teljesen más a helyzet. 2 gyermekkel meg még meredekebb a dolog, 1 babával még meg tudod tenni legtöbbször, hogy napkozben is lepihensz, ha ő alszik, de 2 gyerekkel legfeljebb, ha az idősebb oviban/suliban van.

Személyben tapasztalat - adj időt magatoknak, jó esetben ahogy nő a baba, úgy lesz egyre könnyebb és egymásra us több időtök jut majd. A mostani rossz kapcsolatot is könyved el úgy, hogy ez egy szükségszerű velejaró hullám, nem ti tehettek róla, és jobb lesz idővel (ha stabil a kapcsolat), úgy mint a betegség elején a láz, pár napig kínoz, úgy érzed, sose lesz jobb, de aztán csak enyhül a betegség.

Az én gyerekem 4 hónapos korától éjjel 5-6x ébredt, napkozben pedig csak járó babakocsiban aludt, így ilyenkor sem tudtam pihenni, napi 5-6orat sétáltam vele egész osszel/télen.... Nem volt időm semmire mellette, a férjem meg akkoriban sokat dolgozott, nem értette, én miért nem haladok semmivel, miért szeretném, ha többet segítene, stb... A gyerek fél éves korában biztos voltam venne, hogy ha ez így megy tovább, akkor mi előbb-utóbb elválunk (pedig 5 éves stabil kapcsolat volt mögöttünk).

Aztán tavaszra javult a helyzet a babával, 9 hónapos korától élvezhető az anyaság, 1 éves korától meg főleg. Rendeződött a kapcsolatunk is, olyannyira, hogy a második babába is belevágtunk, szóval fel évvel a krízis után már teljesen más volt minden.