Ki csalódott a férjében a gyerekvállalás után?

Azért valljuk be, hogy a férfiak 80%-a ugyanúgy éli a kényelmes, megszokott életét a gyerek születése után is, nekik szinte semmi sem változik, a nőknek borul fel fenekestül az életük.

Jah és amúgy a gyereknevelés túlnyomórészt az anyukákra hárul, úgyhogy az apukák csak fingnak vannak, mert reggel elmennek dolgozni, délután vagy este hazaérnek, és ennyi, nekik nincs 2. műszak (tisztelet a kevés kivételnek).

"30 éves nő-szindróma"

Nem tudom, hogy ez megint valami provokáció akart-e lenni, vagy csak ilyen szerencsétlenül fogalmaztál-e, de ha kicsit objektívebben megnézzük a mai magyar társadalom átlag hétköznapjait és összehasonlítjuk a 100 évvel ezelőttivel, akkor igenis jogos elvárás, hogy egy családban a férfi is tudja, hogy a porszívó melyik végét kell megfogni és alkalom adtán meg is fogja.

Egyrészről egy átlag magyar háztartásban gyakorlatilag megszűntek a férfi munkák. Szinte elhanyagolható azon házaspárok száma, akik tanyán, vagy esetleg olyan kertes házban laknak, ahol aktívan van földmunka. Egy átlag házban meg manapság mik azok a munkák, amiket csak férfiak tudnak csinálni? Egy villanykörtét az én 3 éves kisfiam is ki tud cserélni, egy fogast felfúrni én is képes vagyok, minden más ,ennél komplikáltabb dologra pedig szakembert hívunk, például ha elromlik a mosógép. Egy átlag háztartásban nem kell a birtok körül a kerítést megjavítani, a pajta leszakadt tetejét befoltozni, trágyázni a földet, vagy egyéb, olyan fizikai munkát végezni, amihez valóban egy férfi nyers erejére van szükség. Ehhez képest a háztartási munkák mennyisége nem változott semmit. El lehet mondani, hogy de mennyi háztartási gép könnyíti meg a mindennapjainkat, de ez csak relatív könnyebbség, mert hiába van mosógép már, ha cserébe 6x annyi szennyes ruha is keletkezik, mivel már nem csak 2 váltás ruhája van az embernek, hanem minden napra tiszta ing kell, valahogy meg kell jelenni még egy gyárban is, pláne ha valakinek valami nagyobb felelősségű munkája van, ahova a lepecsételt, festékes kezeslábas nem elegendő.

Másrészről egyre kevesebb nő engedheti meg magának azt a luxust, hogy az élete valóban a háztartásról és a gyereknevelésről szóljon és mind több nőnek van a férjéhez hasonlóan teljes munkaideje. Az az idő valamikor az otthoni teendők ideje volt, most a 8 órás munka után egy átlag nőnek kezdődik a 2. műszak.

Harmadrészről őszintén szólva én kicsit kezdem azt unni, hogy egyre több férfi - akkor hogy a 12-es kommentelő szavajárásával éljek - szenved szelektív testi és értelmi retardáltság szindrómától. Mikor jönnek ezek a dumák például egy át nem pelenkázott csecsemőnél, hogy "de nem tudtam, hogy hol vannak a pelenkák". Hány kézre van szüksége mégis, hogy kinyissa a gyerek szobájában a szekrényt és megnézze benne? Vagy "otthon felejtettem a bevásárló listát, nem tudtam, mi kell". Nem tudja, hogy nap mint nap szokott kávét inni, amibe szokott tejet önteni? Nem tudja, hogy az utolsó szelet felvágottat sunyiban ő ette meg a hűtőből és ebből következően elfogyott, kellene egy új csomag? Ha nincsen tiszta alsógatyája, akkor mi akadályozza meg abban, hogy berakjon egy mosást, miért nem tudja értelmezni a mosógép, egyébként kb minden 80-as IQ-val rendelkező számára értelmezhető piktogramjait és miért áll ott, mint bálám szamara, aki mellesleg állítólag olyan qrva fontos személy a cégnél, hogy nélküle valszeg a Föld is megállna forgásában, de már egy mosógépnek a be-és kikapcsolása meghaladja a képességeit?

És ezzel most egy átlag magyar férfit írtam le, a példákat saját ismeretségi körömből vettem. Én fogorvos vagyok, szinte minden napra jut olyan férfi versenyző, aki, mikor megkérdezzük a szedett gyógyszereit, kikiabál a mamának, mert az tudja, hogy a papa mit is szed, az embernek fingja sincs, még tán azt sem tudja megmondani, hogy reggel 2 kis kerek fehéret, este meg egy hosszúkás sárgát. Ilyenkor mindig a tiszazugi méregkeverők jutnak eszembe, hogy mennyire nem lehetett nehéz dolguk ezt a nagy rakás pólyás világtalan férfit eltenniük láb alól, ha még a mai világban is tömegével vannak azok a férfiak, akik magukat nem tudják ellátni, habár annak sem fizikai, sem szellemi akadálya amúgy nincs.

Nyilván ebben valahol mi nők is hibásak vagyunk, hiszen elég csak itt gyakorin megnézni, hogy hányan rúgnak bele saját nőtársukba, ha az szülést követően 3 nappal nem 8 fogásos menüvel várja haza urát és parancsolóját és annak az ártatlan férfinak még véletlenül magának kell gondoskodnia az ebédről, tehát mi magunk is visszatoljuk a férfiakat ebbe a gyámoltalan pozícióba, de azért vevő is akad rá szép számmal.

#13-nak: a környezetemben tapasztaltakra gondolok. Nagyon sok nő jár, netán együtt él a párjával 8-10 vagy még több éve. Amikor 30 éves lesz, drámai gyorsasággal szakít, ugyanígy azonnal összejön valakivel, sebtiben esküvő meg gyerek. Egy-másfél év és válnak, tele a társkeresők is ilyen 30+1-2 éves nővel, egy gyerekkel. A férfi csak arra kellett, hogy megcsinálja a gyereket, majd lehessen élősködni a tartásdíjjal.

Csak azért írtam le, hogy hallgattassék meg a másik fél is!