Mekkora az ideális korkülönbség,ha?

Hát ne legyen több, így minek?

Mi semmiképpen nem akartunk 3 évnél többet, 2,5 lett, számunkra tökéletes.

Az első gyerek szintén katasztrófa, de pont akkor, amikor készítettük a másodikat pont tök nyugodt idószaka volt, aztán persze visszatért a pokol és azóta is tart, de akkor idilli volt minden

Pontosan az, hogy a 4 vagy több év miatt sose lesznek annyira egyben, mintha csak kevesebb lenne köztük. Teljesen más lesz az érdeklődés körük. De! Ha a kérdés lényege az, hogy mennyi legyen a korkulonbseg, ha az első gyerek nehezebb, akkor 4 vagy több, hogy elég nagy legyen, mikor a tesó érkezik.🙂 Talán úgy könnyebb kicsivel.

4es és 12es voltam.

A Nagyfiam és a középső között 4 és fél év van. Számunkra a legideálisabb korkülönbség. A nagy már tudott segíteni a kicsi körül, fix, kialakult szokásai, rendszere volt. Mindenkinek azt mondta, hogy Ő az én öcsém, nekem szülte anyukám...

Most már 17 éves lesz a nagy, 12 a kicsi. Más a baráti körük, de szeretik egymást, az idősebb néha patyolgatja a kicsit.

A legkisebb most két éves, ott extra sok a korkülönbség, de működik itt is. A 12 éves még nagyon jól eljátszik Vele, a legnagyobb pedig óvja, védi...

10-es vagyok.

Én nem buggyantam meg két 3 év alatti gyerek mellett, nyilván voltak nehéz napok, de nem lettem idegbeteg, folyton ordibáló, a régi életét visszasíró anyuka.

Megjegyzem, a megőrüléshez szerintem egy gyerek is elég, én akkor is éreztem ezt néha, mikor csak az első gyerekem volt meg, ahhoz képest nem éreztem sokkal többször, mikor már ketten voltak. Az ember belerázkódik jó esetben.

Szóval nem gondolom, hogy a megőrülés csak a korkülönbségen múlik, szerintem inkább a szülők és a gyerekek jellemén múlik ez. A sógornőméknek pl. az a tipikus leül-ottmarad -csendben eljátszik gyereke van, szerintem olyanból 5-el is elbírnék :D Az enyémek viszont elevenek, szaladgálnak, felfedeznek, szerintem a nagy kicsit hiperaktív is, velük zajlik az élet, de én még nem vagyok az idegklinikán, bár néha nem állok messze tőle. De ismétlem, egy gyerekkel is volt, hogy megittam két pohár bort este és sírtam mellé, mert olyan rossz napjaink voltak akkor.

De pl. a szomszédomnak is nyugis gyereke van, saját elmondása szerint is, de nekik akkor is sok, kettőt tervezték, aztán mondták, hogy ez az egy nyugis is elég, nem bírnak ezzel sem. Apuka ki van égve teljesen, nem bírja egyáltalán, hogy foglalkozni kell a gyerekkel, abbahagyni a telefonozást meg hallgatni, ha hisztizik, szerintem ő ezt az egyet is megbánta, anyuka meg szintén ki van égve, nem értem mitől, de na. Ők meg ilyen jellemek, kényelmesek, nekik sok az, ami egy gyerekkel jár, ők tuti felkötnék magukat kettővel. De egy baràtmőm is azt mondta az első után, hogy kész, vége, az ő idegei nem bírják, inkább nem lesz több.

Te tudod, milyen személyiség vagy. De a kérdésed az is volt, mekkora kell, hogy ne funkcionális egykék legyenek, ilyen szempontból a 3 év szerintem a vízválasztó, akkor már minden korban sok lesz köztük az értelmi-érdeklődésbeli különbség.

Nekem amúgy csak 2 év van köztük. Ennek is megvan az előnye, hátránya, de nem bánom egyelőre.