Mit gondoltok az olyan szülőkről akik, a rosszat is engedik a gyereknek csak azért mert gyerek? Mit csinálnálnátok az én helyemben?

Fhu az a három éves gyerek total úgy viselkedik mint az én 1,5 évesem.sőt,az én fiamnak a leírtak alapján több esze van mint a te rokon gyerekednek.

Megértelek,nálunk is van a családban egy hat éves kisfiú akit nem szívesen engedek a gyerekem közelébe....szerintem semmi gond nincs ha nem akarod magadnal látni a kisfiút,csak próbáld meg kulturáltan az anyjának elmagyarázni,hogy miert nem .

Ismerős. A legjobb barátnőm lánya 5-6 éves koráig ilyen volt, aztán ahogy iskolába került, kegyetlenül bekeményítettek otthon is végre, mert már elviselhetetlen volt.

Kifeküdt a kocsim elé az útra, mert nem akarta, hogy hazamenjek, akkor kb 4 éves volt, sikított, mint a bolond, de ahelyett, h rászóltak volna, vagy felemelték volna, nekem mondták, hogy nem tudok még maradni egy kicsit? Kb ő volt a főnök, mindent megkapott, ha sírt és mindent szabad volt neki, csak ne hisztizzen (a szomszéd házának a falára akart firkálni kívülről, engedték neki, aztán inkább fizették a festést...)

Aztán amikor bekerült a suliba, nem volt kecmec, a tanár nagyon kemény volt vele, mert ott is elvárta, hogy a hiszti után az legyen, amit ő akar.

"egyenlöre ne jöjjenek hozzánk"

Nem egyelőre, hanem soha többé!

Én a legelső pillanatban kivettem volna a gyerek kezéből a partvist és nincs az a szülői nyavalygás, amire visszaadtam volna. Megmondtam volna, hogy a mi lakásunkban a mi szabályaink érvényesek. Akinek nem tetszik, mehet is haza.

Mondjuk nem értem, hogy egy ilyen kellemetlen családdal miért töltötök együtt fél napot. Nyilván eddig is voltak jelei annak, hogy a gyerekükből kb. egy szörnyeteget nevelnek. És valóban: erről a gyerek nem tehet, de ő lesz a kárvallottja annak, hogy mindenhol a "legrosszabb gyerek" skatulyába kerül, senki nem fog barátkozni vele és minden gyerek + minden óvónő, később tanítónő egyetemlegesen utálni fogja.

Szerintem nem baj, ha a partvissal játszik, én nem vettem volna el, normális, ha háztartásbeli dolgok érdeklik. A helyet kell megtalálni hozzá, hogy ne verjen le semmit a nyelével. Az is normális, ha véletlen belédmar, az anyja reszelje a körmeit. Ha hamarabb van eszem, akkor én is reszeltem volna, de csak vágtam, mert azt mondták az egészséges körömfejlődéshez vezet, és csak egyenesen szabad. Jó nagy marhaság volt.

Az is oké, ha szeretné, ha babáznátok kicsit, csak nem mer szólni, bár az én barátaim megkérdezték régen, hogy ne vigyázzunk rá kicsit, amíg leülsz inni/enni valamit?..

Az meg nonszensz, hogy a gyereket odatette hozzád, és te kibuksz, mert vetéltél.. persze nem a hasadra kellene raknia egy 15 kgs háromévest, az is igaz.. vagy most terhes vagy? Ha igen, akkor parasztság volt, akár vetéltél akár nem, de tudja egyáltalán?

Nyilván máshogy nevelnétek gyereket, én azt tudom mondani, hogy szakítsátok meg a kapcsolatot, én is leépítettem a túlféltőket és a nemtörődömöket, nem kell kritikus. Engem olyannal traktáltak, hogy beszéljek vele énekelve, akkor hamarabb fog beszélni, meg nem figyeltek rá, mikor megkértem őket, felküldték 2 évesen a 2 méter magas csúszdára egyedül, ahonnan le lehetett esni, fú, nagyon feszült voltam minden ismerőstől.

Le kell építeni az olyanokat, akik frusztrálnak. Az én házam én szabályaim ismerőshöz nem mennék, viccelsz? Mi van a vendégesdivel? Kellemes középút kell, a gyerek nem rongált, amit ártott véletlen volt, ami simán elnézhető egy 3 évestől. A hiszti is, és az is oké, ha nem akarja sírni hagyni az anyja(a szülőanyáknál amúgy nagyobb stresszt vált ki a gyerekük sírása, mint idegennél), nem minden hiszti, a 3 éves szomorúak és dühösek és csalódottak is szoktak lenni. Nem akkor kell nyugtatnia vagy sírni hagynia, amikor te mondod.

Ha gyereketek lesz, úgyis tudni fogjátok, nem fontos más véleménye, de kéretlenül és fogtok kapni ilyesmit, és ne menjetek hozzájuk. Emlékszem az én gyerekem a roombát piszkálta ismerősnél, és be voltam szrva, hogy tönkreteszi és fizethetem ki, az ismerős mondta, hogy nála vagyunk, megengedi neki, én meg nem hagytam. Vicces is lett volna, ha az ő szabályai, a gyereket se ismeri eléggé, gyereke sincs, simán kicsinálhatta volna a gyerekem a drága cuccát. Bezzeg ültetni nem engedte, mert szétszórja a parkettán, tök nevetséges volt, én meg hagytam volna.

Nem jó az ilyen ismeretség, kisgyerekes időt jobb egyedül kibírni, sokat játszózni, bölcsibe és oviba vinni, aztán ovisként bandázni, ott kb mindenkinél ugyanazok a szabályok. Mondjuk van ismerős, aki a 6,5 évest nem engedi fel a mászókára, mert leesik(nincs semmilyen besorolása a gyerekének), de ez tényleg szélsőség, oviban kell haverkodni 4 éves kortól.

6os és pontosan így nevelünk elkényeztetett kis majmokat akiket és a szüleiket is minden normális ember utál:-)

Tehát akkor ha nekem rossz napom van odamehetek hozzád és rád verhetek a seprűvel, mert jogom van dühösnek és frusztráltnak érezni magam?