Szülők, e kérdésben milyen nevelést alkalmaztok?

Vannak lepontozók a normális válaszokra. Megáll az eszem. Hallottam egyszer egy középiskolai történetet. Az egyik gyerek véletlenül berúgott labdával egy ablakot, nem látta senki. Magától bement az igazgatóhoz, elmondta, bocsánatot kért, és leszögezte, hogy természetesen kifizeti a kárt. Amikor eddig hallottam, szinte meghatódtam, hogy ez igen, ez a gyerek egy jellem, becsülete van.

Az igazgató viszont lehordta mint a pengős malacot, és jó vaskos extra szankciót szabott ki rá (nem emlékszem már, mi volt az). Elképedtem, hogy EZ egy pedagógus... Nos, így kell kiirtani valakiből a becsületet. A kölyök megtanulhatta, hogy ha hibázik, ne is akarja helyrehozni. Sumákolja el, mert kár normálisnak lenni ezekkel a fszokkal. Aztán kinevelődnek a tömegek, akik elsunnyognak a meghúzott kocsi mellől, meg otthagyták az elejtett kávét egy közintézmény folyosóján. De nyilván azt gondolják, hogy a takarító is csak rájuk visítana, hogy "normálisan kéne fogni a poharat! Nem tanították meg, hogy ne rohangásszon vele?! Ülve igyon már, hát nem normális! Nem tud vigyázni?!". És végülis lehet, hogy tényleg ez történne, amilyen emberek vannak. Idegbetegek és sunnyogók gyülekezete. 🙁

Nem olvastam kommenteket, bocsi, ha mótvá.

Ha tényleg véletlenül történt, nem szándékosan, akkor én megbocsájtom, de a kárt neki kell eltűntetnie. Persze korának megfelelő módon. Ha összetört a képkeret, akkor seperjen fel, dobja a kukába a szilánkokat, majd porszívózzon fel. Ha leöntötte a kanapét, akkor sikálja ki a foltot. Ha eltörte a virágomat, akkor elkísérem és válasszon nekem egy újat, ültesse azt el. Ha kettőnknek van ugyanolyan holmija, amiből az enyémet tönkre tette, akkor ajánlja fel helyette a sajátját. Mittomén, pld ugyanolyan karkötő, az enyémet eltépte, akkor cseréljünk. Önzőnek hangzik ez, tudom, de higyjétek el, hogy nem a tárgyak érdekelnek, hanem az, hogy egyfelől tanuljon meg felelősséget vállalni, másfelől ne azt lássa, hogy az anya/nő/szülő szerep nem a cselédségről szól.