Szülők, e kérdésben milyen nevelést alkalmaztok?

#1

Nem tudom, miért lettél lepontozva, tök igazad van. Ha a gyerek tud bocsánatot kérni, az csodálatos. Engem is szokott szétkúrni az ideg, mikor kárt csinál vagy csak egyszerűen nem képes 2 percig békén hagyni ha dolgom van, sajnos szoktam kiabálni is. De mikor csinál valamit és bocsánatot kér, azt mindig harag nélkül fogadom, és azt mondom, semmi baj, máskor ügyesebb leszel/nehéz volt ez neked/véletlen volt. Sőt mondok jobbat: még én is bocsánatot szoktam kérni tőle, amiért mérges voltam.

Elmondod, hogy szomorú vagy, mert ez egy emlék. A bocsánatkérésre, őszinteségre, pedig azzal nevelsz, ha valóban őszintén megbocsátasz, és nem emlegeted fel a történteket.

Valamint tisztázod magadal a saját szerepedet a dologban.

Jól tároltad, az adott dolgot, korának megfelelően felügyelted a gyereket? stb. Az ilyen balesetek rendszerint több tényezősek.

2 eves a kislanyom.

En mondjuk szeretetteljes csaladban nöttem fel es szerintem ez fontos.

Szeretet

Türelem

Hagyni kibontakozni,nyugodtan jatszon mindennel,egyedül is.(nem kell allandoan vele jatszani mindent megmutatni pl. Akkot fejlödnek a legjobban ha neznek utanoznak)

Pikler utan nezzel,olvassal töle

"Nyilván ez nem azt jelenti, hogy meg kell dícsérni a tette miatt"

A gyerek még tanulja az életet, a legtöbb esetben nem szándékosan tesznek tönkre valamit, hanem 1. baleset, véletlen, 2. nem gondolta át a tettei következményeit. Tehát kevés gyerek van, aki szánt szándékkal zúzza szét a kedvenc vázádat például, legalábbis 3 éves kor felett. Alatta meg még lehet, fel sem fogja, hogy ez miért gond.

Szóval ennek fényében én azt mondom, a gyereket mindig arra kell nevelni és ösztönözni, hogy elmondja, ha van valami. Ha rosszat tett, ha elrontott valamit, azt is. Ez csak akkor fog működni és akkor lesz meg a bizalma, hogy megtegye, ha nem azt látja, hogy ha elmondja = büntetés, ha nem mondja el = nincs büntetés. Ha a gyerek őszintén bevallja, hogy mit tett, nem büntetném sehogy. Ha eltört egy fontos dolgot, akkor attól még láthatja rajtam, hogy szomorú vagyok, mert az tök valid érzelem és fontos, hogy a gyerek lássa, hogy hogy ÉRZEL, sőt, ha olyan dolgot tesz tönkre (erre hirtelen nem tudok példát), ami mondjuk olyan következményekkel jár, hogy jogosan vagy mérges, akkor legyél mérges. De NE a gyerekRE! Hanem arra, ami történt. A gyereket biztosítsd róla, hogy helyesen tette, hogy elmondta, és ne büntesd. A gyerek látja, hogy szomorú vagy pl a váza miatt, amit nászajádékként kaptál, akkor ez már később visszatartó erő lehet, mert nem akarja, hogy szomorú legyél. A vázádat pedig az sem hozná vissza, ha büntetnéd a gyereket.

Ez a bizalmi kapcsolat alapja, és egészséges kapcsolatod lesz a gyerekkel, ha így teszel.

Gyermekmentes vagyok és leszek is, de meg kell tanítani bocsánatot kérni és meg kell tanulni NEKED felnőttként elfogadni azt.

Történnek balesetek, igen, én is törtem már össze a barátom kedvenc bögréjét, az ő öccse az enyémet, amikor itt volt... bocsánatot kértünk, mert basszus, mégis csak a másik egyik emléktárgyáról van szó, de emiatt nem üvöltjük le a másik fejét, semmi.

Szar? Szar, persze, de baleset volt, az meg bárkivel megtörténhet, ezen nem kell kattogni.

6os, persze. Tehát akkor Józsika mondja el hogy pl megölte Pistikét, te megsimogatod az okos kis buksiját hogy milyen ügyesen elmondta és együtt elássátok?

Na az ilyen liberális nevelés miatt van olyan sok semmit se érő gyerek mostanában.

9, és vajon az mitől lehet, hogy az olyanok, mint te, szövegértésből nullák? Neveltetés, vagy csak genetikai retardáció?

Mert nem írtam, hogy meg kell simogatni a "buksiját", de mit gondolsz, mit segít a gyilkosságon, ha üvöltesz vele?

Kérlek, ne szaporodj...