Miért lettem hirtelen ilyen bizonytalan, ha látszólag minden sínen van?

Férjemmel lassan 5 éve együtt vagyunk, ő 30, én 26 éves vagyok. Szerettünk volna gyereket, most vagyok a terhesség 27. hetében. A gyerek születése után a családhoz közelebb költözünk, már ki is néztük a lakást, amit hitelből fogunk vásárolni. Eddig aggódtunk, hogy hol fogunk lakni, mert nehéz jó albit találni, de amit kinéztünk, azzal mindketten teljesen elégedettek vagyunk. Pont olyan, mint amit elképzeltünk.

Viszont pár napja bizonytalan vagyok, de magam sem tudom, hogy miben. Nem izgatottságot érzek, hanem az jár a fejemben, hogy jó ötlet-e oda költözni. Jó ötlet-e lakás venni. Akarom-e én ezt a babát? Nem tudom elképzelni magam családanyaként.

Örökre gondját kell viselnem és eddig aranyosnak találtam a kicsiket, de most láttam a családban levő 6 hónapos kisfiút és tiszta bárgyú volt, csak nézett, meg folyt a nyála, úgy lehetett emelgetni, mint egy rongybabát és nem csinált semmit. Ez most leírva is szörnyen hangzik, nem tudom miért jutnak ilyenek eszembe. A magatehetetlenségük megijeszt.

Edddig olyan izgatott voltam, olvastam a gyereknevelésről, a férjemnek is folyamatosan mondtam, h mit hogy szeretnék csinálni a gyerekkel, épp mit tanultam a gyerekekről és ő partner volt ezekben a beszélgetésekben.

Mi lesz, ha nem fogom tudni szeretni?