A lányom nem tud kapcsolódni az apjához, mit tegyek?

Felesleges erőltetni, ha nem nyitott az egyik fél s akármilyen fájó el kell engedni.

Jómagam pl kilógok a családból. Mindenki doki, céges emberke, stb, engem a száraz anyagok sose érdekeltek, ahogy a közönséges dolgok se, mint pl pincér stb.

Művészetek azok, ahol otthonosan mozgok és kicsi korom óta egymagam vagyok alkotásaimmal.

Nincsenek erős "családi" kapcsolataim.

Igyekeztem bekapcsolódni, egy ideig alkalmazkodni, de látva azt, hogy nem értik, ám meg se próbálják azokat megérteni, amiket éppen bemutatok... Sz_r és nem komfortos.

Idővel kialakítottam magamnak egy kis társaságot, akikkel jól érzem magam s elfogadtam: mások vagyunk mi emberek, még akkor is, ha egy a vérünk.

Néha látogatom őket, azt is rövidre fogom. Nem utálom őket, csak olyan, mint egy csapat idegen.

Ráadás: apám mindig is fiút akart, de 3 lánya lett. Ez is közre játszik, hiába tagadják mosollyal az arcukon, amin látszik, hogy kammantanak. Nem igaz az a mosoly.

Sok felnőtt beleesik abba a csapdába, hogy meg se születik a gyermek, de már egy olyan szerepet képzelnek el a gyermekük számára, ami igazából csak az ő vágyaik kivetülése.

Ahogyan nő a gyermek s bújik elő a saját énje, amit még ő maga is felfedezget... Nos ezt az "én" - t nem tudja meglátni a szülő. Ha pedig nem olyan ez a kisember, mint az elképzelt szerep, akkor van az, hogy az ignorálástól a folyamatos lecseszésig mimdent megkap a gyermek lelke ok nélkül.

Holott csak meg kellene ismerni őt. A saját előnyeit, hátrányait, erősségeit, gyengeségeit s kellően nevelni, támogatni, hogy önmagából a legjobbat hozhassa ki úgy, hogy önazonos marad.

Tizenévesen én is próbálgattam nyitott lenni, nyitni apám felé, ám az ő részéről elég semmilyen volt. Sőt egyre kellemetlenebb.

Ami fura, mert nagyon sok féle s fajta embert ismerek szinte minden korosztályból. Mindegyikükkel valamikben megtalálom a közös hamgot, ám nyitottak is rá.

S ez erősítette meg bennem: ne okoljam magam, hiszen a másik fél nem enged be.

Te ne tegyél semmit, ezt a helyzetet a lányod apjának kéne megoldania, vagy igazából már késő, ha 12 éven keresztül nem sikerült neki, akkor ne várjatok csodát. Esetleg magyarázd el a lányodnak, hogy nem vele van a baj, az apja dolga kapcsolódni hozzá, és nyilván szar így a gyereknek, de nehogy emiatt lelkiismeretfurdalása legyen.

Bár ha csak ez a probléma köztük, akkor semmi baj nincsen. Gondolom, te se viszed egyik gyereket se magaddal dolgozni, aztán mégis te vagy az anyjuk.

Nem a lanyod nem tud kapcsolodni, szimplan az apja az idiota.

En utalok kisautozni meg legozni a fiammal, de leulok es igenis jatszom vele, mert ot ezzel nagyon boldogga teszem. Nem szeretem kulonosebben a babszinhazat, gyerekkoncerteket sem, de elmegyunk, mert o meg imadja oket.

Szulokent igenis meg kell eroltetni magunkat neha a gyerek erdekeben. Ha erre az apja nem kepes, az nagyon sajnalatos dolog. Raadasul itt erosen meg van kulonboztetve a 2 teso is, szornyu lehet ez szegeny lanynak :(