Szülők! Milyen, ha nincs időtök én időre, hogy nem omlotok össze?

Én mindig is olyan voltam, aki igényli az énidőt, nehezen is viseltem az első hónapokat, de aztán igazából megtaláltuk a gőzkieresztő pontokat. Szerintem nem igaz, hogy akinek igénye van magára, az ne vállaljon gyereket. Akinek igénye van magára, az úgy vállaljon gyereket, hogy tisztában van az igényeivel, inkább ez lenne a helytálló. Nem tart ez örökké, ha van segítség, akkor pedig nem is olyan lehetetlen. Amikor viszonylag fixen jönnek az alvásidők, akkor az megint egy könnyítés. Én pl. sokszor van, hogy nem vagyok hajlandó semmivel foglalkozni abban a 1,5 órában, csak azzal, amivel igazán szeretnék.

Nálunk távol vannak a nagyszülők. A külön énidőzést megoldjuk, de együtt csak fizetett segítséggel megy.

Ketten vannak, 3 és fél éves.

Néha összeomlok, igen, aztán sírok egy sort. Olyankor amúgy kimegyek velük sétálni, a nagy motoron, a kicsi a babakocsiban, ez általában lenyugtat.

Szóval, nekem tényleg minimális az énidőm, most is csak úgy írok, hogy a kicsi itt játszik mellettem, a nagy alszik, amúgy ha a kicsi is nagyobb lesz, és engem akar majd az énidőmben, ennyi sem fog jutni.

Mert nyilván nem egyszerre alszanak, szóval még az sincs, mint egy gyereknél. Délután játszik velük a férjem fél órát, de ugye kreatív dolgokat meg ilyesmiket nem lehet csinálni, nemhogy olvasni, mert bármit meglátnak a kezemben, rohannak hozzám.

Este, mikor lefekszenek végre, vagy kinyúlok és alszom, vagy a vállalkozásunkon dolgozom.

Amúgy nem, nem tudtam, hogy ilyen kemény lesz :O

12# De ha nagyobbak lesznek, akkor a nagyobbik ovis lesz, a kicsi alvás idejében meg jut idő erre-arra, illetve lehet törekedni arra, hogy összehangolódjanak az alvásidők.

Nálunk ez inkább a pici olyan egy éves koráig volt problémás. Azóta már inkább csak az, hogyha a kicsi megcsúszik az alvással is ébreszteni kell, mert menni kell a tesóért az oviba.

13-as, igen, de az még jövő szeptember, mire ovis lesz a nagy :D

És persze, akkor lesz kb. napi 1 óra énidőm, ha annak lehet nevezni :D Nyilván komoly dolgokra az sem elég.

Olyan nincs, hogy nincs énidőd.

Verzió 1

Apa van a gyerekkel

Verzió 2

Gyerek elalszik 9-kor, 4 éves, utána éjfélig fent vagyok, tornázok, olvasok stb (igen másnap kelek, dolgozok 8 órában mielőtt valaki ebbe kötne bele)

Ha senki nincs aki segítsen a családban még mindig tudok bébiszittert hívni. Nálam olyan nincs, hogy nincs énidő. Ennyi jár... és mikor hazajövök a gyerek is feldobott anyával találkozik és nem azzal az idegronccsal akivel napok óta marták egymást. Mert a gyerek is rá volt már hangolódva többször az idegeimre

Akkor kell mindkettőnkek pár óra szabadidő.

15, nekem a 7 hónapos pl. nincs el senkivel rajtam kívül, még a saját apjával sem, ordít 5 perc után, ha nem lát. Az első gyerek nem volt ilyen, úgyhogy nekem is megdöbbentő, hihetetlen, de ez van. Mellette komolyan nincs énidő, mert mikor ő alszik, akkor a nagyobb van ébren.

Este 9 után meg konkrétan nem bírom ébren maradni, mert éjszaka többször kelek a gyerekekhez, van, hogy óránként, szóval kb. beesek az ágyba. Nemhogy éjfélig fent legyek és tornázzak meg olvasgassak.

Nyilván egy 4 éves mellett más a helyzet.

17-es ugyan ez van nálunk is, és ez majd csak rosszabb lesz. Nekem a kicsi 2,5 éves és most sincs el nélkülem, főleg hogy bölcsis lett még anyasabb. És nem nem tudtam hogy ez lesz, mert a nagy nem ilyen volt. Ég és föld.

5-ös 9es voltam, nekem 2, 5 és 5 évesek a fiúk kemény velük az tuti.

Kitartást mindenkinek!

Aki éjfélig tornazgat meg olvasgat meg ehhez hasonló dolgok, annak csak azt üzenem hogy le a kalappal, én örülök hogy élek.