Szülők! Milyen, ha nincs időtök én időre, hogy nem omlotok össze?

Ne vallalj gyereket és probléma megoldva.

Akinek annyira nagy igénye van "énidőre", hogy különben megbolondul, annak kínzás a gyerekvállalás.

Nem azért, mert amellett ne lehetne megoldani, de nem olyan könnyen, szervezést és áldozatokat igényel.

Nagy szervezések árán van.

Ketten vagyunk, oké. Aláírom. De amikor reggel 7kor elmegy a férjem, majd este 6kor hazaér, utana jön a vacsi, fürdés, altatás, akkor végülis hogy oldjuk meg? Este 7kor lépjek le mikor már hulla vagyok?

Nálunk nincsenek jelen a nagyszülők az életünkben. Fizetett segítség nem játszik.

Így én pl 3havonta 1x jutok el fodrászhoz, az alatt barátnőm vigyáz a gyerekre.

Énidőm meg ha alszik. Kb minden nap van 1 órám.

28 éves vagyok, nekem az az én idő, ha leülök és pörgetem az instát, vagy elindítok egy sorozatot, esetleg táncolok.

Nem nehéz ezeket gyerek mellett sem csinálni.

Akinek az én idő a csend, az akármikor elmehetek bárhova, az akármikor aludhatok,felkelhetek, a barátnők, a bulik, a Starbucks és ezeket nem tudja bizonyos ideig félretenni, annak nem kell gyerek, mert csak szenvedni fog és a gyereken vezeti le.

Mi időnk is van a férjemmel, amikor tényleg megyünk valahova, Starbucks, nagybevásárlás, mozi stb. Ilyenkor a gyerek vagy a nagyszülőknél van, vagy a keresztszülőknél.

Kevesebb lett ezekből, de nem mondanám, hogy az összeomlás szélére kerültem volna bármikor. Ahogy egyszre nagyobb lesz, egyre könnyebb.

En elfogadtam, hogy a gyermek első 3 éve nem az én idomrol szól. Együtt csinálok vele mindent, együtt megyünk mindenhova, mert ennek most van itt az ideje. Ahhoz, hogy jól nézzek ki, nem kell külső segítséget és mű dolgokat igénybe venném, szóval ez a körmös pillas fodrász szentháromság eleve kimarad. Este a férjemmel remekül tudok önmagam lenni.

De mivel a gyereket azért akartam, hogy legyen, így nem zavar a jelenléte. Később több idő lesz magadra. Már 4 elmúlt az enyém, dolgozok, tanulok, vásárolok stb, de sokkal jobb volt míg csak vele voltam. Annál több örömöt, értelmet semmi nem ad mint a gyereked. Persze ha nem így állsz hozzá, a gyerek tükör lesz és hisztis stb.. Mert érzi hogy le akarod passzolni és nem találsz örömöt benne.

Fárasztó, nagyon. Most már így, hogy ketten vannak, néha van olyan, hogy összeomlok én is. Vagyis ez nem jó szó, hanem csak fogom magam, és elvonulok a kádba egy habfürdőre vagy valami, és próbálom kizárni, hogy egyébként utánam ordítanak (mindeközben az apjuk van velük, nem egyedül hagyom őket :D ). De nem egyszerű, és én pedig nem voltam soha az a típus, aki olyan rettentően igényelné az énidőt. Nálunk van nagyszülői segítség, de azokat az időket a párkapcsolatunkra fordítjuk, kb csak akkor tudunk nyugodtan szexelni is, amikor egyik gyerek sincs itthon, mert a kicsi MINDIG akkor ébred fel, amikor éppen kezdenénk valamit művelni egymással, a nagy meg már elég nagy, hogy szó nélkül felébredjen és odajöjjön hozzánk, szóval elengedni se tudjuk magunkat mellettük. Este, ha még ébren vagyok, akkor szoktam egy fél órát-negyven percet dögleni a laptop előtt "énidő" címén, de ilyesmi, hogy hobbik, önfejlesztés, akármi, amit gyerekek előtt csináltam, az szóba se jöhet. Napközbeni alvásnál (mint pl most) van még egy kis csend és béke, de ilyenkor próbálom azokat a dolgokat elintézni, amit máskülönben gyerekek mellett nem tudok, pl most kezdek neki mindjárt a karácsonyi ajándékokat becsomagolni, de ilyenkor sütök sütit vagy rakok egy kis rendet, hogy amíg délután megyünk játszóterezni, addig a robotporszívó fel tudjon takarítani meg hasonlók, szóval ez nem feltétlenül az énidőről szól jellemzően.

És januártól még dolgozni is elkezdek, akkor még ennyi se jut. Nem egyszerű.

Végre le merik írni az érzéseiket. Köszi 5-ōs. Kitartást neked!

Igazából itt az a baj, hogy a köztudatban csak a mézes mâzos sz.rságokat írják le, a valós dolgokat nem. Pedig ha beszélnének róla, sokan nem vállalnának gyereket.

Kérdező : ha te olyan beállítottságú vagy, aki nehezen mond le dolgokról, utálja ha nem az van amit eltervezett, és szeretne néha napján egyedül is lenni, dolgozni, akkor nagyon gondold meg hogy szeretnél e gyereket... és ezt most teljes jó szándékból írtam.