Tegnap lényegében megszóltak, hogy a kétéves fiam miért lóg ennyire rajtam?

Ha ott vagyok, nem engedi, hogy más levegye a pulcsiját, kabátját, csak én. Ha nem vagyok ott, semmi ilyet nem csinál. Idegesiti, ha a mama folyamatosan puszilgatja, csicsereg, állandóan közli vele, hogy milyen ügyesokosszééép, percenként mondja neki,hogy szeretlek, erre a fiam már olyan ideges, hogy odamegy és rácsap, csakhogy hagyja már békén....őt nagyon idegesiti, ha folyton nyaggatják, puszilgatják...zárkózott az idegenekkel, nem barátkozik túl könnyen. Biztos ezért mondják. Meg azért, mert ha anyóshoz megyek vele, maradok én is és ugy játszunk együtt, nem hagyom ott, mert nincs égető dolgom, akkor miért keloene otthagynom? èjszaka sincs mászkálhatnékom, van a fiamnak saját helye és ágya, akkor miért kellene, hogy a mamánál aludjon? Szerintem nem ezzel kéne bizonygatni,milyen jó mama:( igen, ő nem játszik egyedül, hanem velem vagy apával vagy a mamákkal. Ő nem önálló, de sosem volt az a tipus. Mindig kellett neki a jelenlétem. Ettől kevesebb, mint az egész nap egyedül autót tologató kisgyerek? Családi házat rendben tudok tartani tőle, mert együtt takaritunk, főzünk. Igaz, nem főzök minden nap, de meg tudom oldani vele a dolgaim. Hát ő egy kis csüngő majmocska:) nem akarok egy kis sarokban ülő szerencsétlent nevelni belőle, de direkt sem fogom kényszeriteni a leválásra, ha ő még nincs kész rá. Minden választ nagyon köszönök!!!