Tegnap lényegében megszóltak, hogy a kétéves fiam miért lóg ennyire rajtam?

Ha olyanja van akkor nem lököm el... még jó hogy nem.

Azt nem szeretem csak amikor főz/nék és a konyhában ölelgeti a lábamat miközben tésztát szür/nék le vagy rántott húst forgat/nék

az a halálom mert veszélyesnek tartom akkor szoktam mondani hogy anyának most dolga van és nem akarom megégetni stb. de aztán megölelgetem.

az hogy a rokonok szólnak hogy mit meg hogyan hát istenem. hol nem kötnek ebbe bele meg még száz másik dologba, tudni kell őket leszerelni.

Az enyém nem lóg rajtam :) Vagyis ritkán jön oda ha másokkal vagyunk, nem sír nem fél másoktól, ritkán ad puszit vagy ölel meg. Nekem meg épp ez esik rosszul :) Vagány kölök, de összebújni nem lehet vele:)

Szerintem mindenkinek el kell fogadni a gyerek alaptermészetét, én se tudom "ráerőszakolni" az enyémre, hogy kicsit jobban "lógjon" rajtam :)

Lehet, hogy anyós féltékeny azért mondogatja.

Különben azt olvastam, hogy a "lógós" gyerekek, vagyis azok, akik mindig odamehetnek az anyukhoz (vagy ahhoz aki a legtöbbet van velük) egy kis szeretgetésért, 3 éves kor után ők lesznek a legönállóbbak. Mert megtanulják, hogy mindig van egy "biztos háttér", és így bátrabban mernek "kalandozni".

Jaj,úgy le tudnak lombozni az ilyen ősidőkből való nagymama vélemények. "Ne szoktasd magadhoz a gyereket,mer' aztá' később megnézheted magad....blabla" Persze,mert anno más szokások jártak és nehezen fogadják el az újabbakat.Nekem nem szimpatikus ez,a nagymamám is sokat mesélt az akkori időkről és számomra drákóinak tűntek az ő módszereik,nevelésük...és egyáltalán az egész.

Ne foglalkozz velük,a leírt szituból nekem nem tűnik úgy,hogy túlzott kötődés van köztetek.

Ez így normális és kész.