Hogy tudnám jobban élvezni az apaságot?

"Manapság nagy divat lett, hogy minél messzebbre költözzünk a nagyszülőktől, aztán majd akkor nyugtunk lesz, aztán meg mindenki sír, hogy nincs segítség."

Szerintem ez nem divat kérdése. Mindenki oda költözik, ahol van munka, megélhetés ÉS meg tudja fizetni a lakhatást.

Mi szívesen laktunk volna azon a környéken a városban, ahol anyósomék, de az életben nem tudtunk volna kifizetni ott egy házat. Ahogy kb. senki fiatal mostanság a városban, mi is "kiköltöztünk" másik településre, nem messze így sem, de ahhoz messze, hogy át tudjunk ugrani 10 perc alatt, ha segítség kellene. Szóval hétköznap tényleg semmi segítség, hétvégén meg kell szervezni, általában havi egyszer van olyan, hogy mi elvisszük a nagyot, és ők délután hazahozzák, vagy másnap reggel, mert aludt már ott mostanában. De ugye nem a mi gyerekünk az egyetlen unoka.

Ja, és mindkét szomszédunk így van vele, az egyikmek szintén a városban laknak a szülei, pont a másik irányban, pedig ott aztán imádat van, melléjük akartak konkrétan költözni vahy abba az utcába, de nem volt rá pénz. A másik szomszédnak nagyobb szívás, ők Békés megyéből jöttek el anno a válogatott idején, mert semmi munka nem volt, nekik tényleg semmi segítség, de ők se "divatból" költöztek el.

Én nő vagyok, hát nekem is nagy szívás.

Mondjuk nekem 99%-ban szívás és egy százalék a jó része :D

Az én egyszem 2 éves gyermekem kitesz hármat...

Szó szerint folyamatosan nyíg valamiért, folyamatosan megy az ordítás, visítás elégedetlenkedés.

Úgy számolom, hogy 4 év múlva már elviselhetőbb lesz az élet, ha más nem legalább aludhatok újra.

Ez a hirtelen megöregedés nálam nagyon betalált, nekem ez a legnagyobb bajom, hogy mire jobb lesz a helyzet, addigra idősebb leszek.

Nem akarok 40éves lenni még, de kb addigra lesz újra ép elmém, lelkem és életem.

Ez az igazság, igen, a gyerek ezzel jár.

Nem izgis, hanem monoton a nevelése, ugyanazok 2-3-50x ismételve, legyen szó kérdésekről vagy játékokról.

Szabadidő nulla, csak ha szakítotok, stb.

De ezt tudnod kellett, mielőtt! terveztétek.

Manapság nagy divat lett, hogy minél messzebbre költözzünk a nagyszülőktől - 30-as, én pl egy semmi kis városkéban nőttem fel, ahol semmi nincs. Szó szerint.

Majd nyilván oda vállalok gyereket, ahol eljárhat, oviba, egy darab ált, suliba, aztán középsuliba meg ingázhat legjobb esetben is negyven percet/út (ha nem többet), ráadásul suli után ott biztosan nem helyezkedne el, mert nincs munka.

Gondolkozni is kellene.