Miért nincs türelme manapság az embereknek a gyerekekhez?

Régen szerintem ennyire sem volt divat játszani a gyerekkel meg fejleszteni. Ellátták, gondozták, munka közben félszemmel figyeltek rá vagy énekeltek együtt, ha épp volt kedv, de ennyi. A gyerek bekapcsolódott a felnőtt tevékenységekbe, utánzott, vagy játszott a többi gyerekkel azt se tudták sokszor, hogy merre. De nem ültek le vele társasozni, nem csúszdáztak le vele, nem ellenőrizték, kész van-e a házija. Ma valami irreális elvárás ez, hogy állandóan szórakoztatva legyen egy gyerek és ebből kifolyólag elég önállótlanok is. Vagy a B verzió, amikor rá van bízva ez egy elektronikus bébiszitterre, ami kb. olyan, mint anno a máktea volt.