Miért természetes egyeseknek, hogy aki gyereket vállal, annak már nem jár külső segítség, mert az ő döntése volt a gyerek?

Azt hiszem, értem a kérdésedet. Szerintem is fontos volna ez, és törekszem rá a családomban. Érdekesség, hogy a testvéreim nem engedik szívesen hozzam a gyerekeiket. Volt, aki még soha (max. játszótérre vihettem el őket), más meg hosszú idő után pár órára vendégségbe, de ő szerintem fizikailag rosszul van, ha a gyerekei nincsenek vele. Nem esik jól, hogy nem engedik el őket, de többet nem tudok tenni, mint felajánlani.

Ismerősök gyerekeire sokszor vigyázok. Nekem egy van, de a többgyerekesek sokszor elengedik, felhívnak, ha szükségük van rá, és ez szerintem így jó. A gyerekemnek jó, mert van társasága, ők meg tudnak szusszanni vagy elintézni valamit.

Örülnék, ha társadalmi szinten ez jobban működne, de ha ez nincs is, a magam köreiben igyekszem úgy, ahogy ideálisnak gondolom.

Van egy gyerektelen tesóm, tanítónő, de talán egyetlen egyszer volt nála a gyerekem. Soha nem hívja el magához, ami nekem fura, de nehéz lenne vele erről beszélni. Nem elvárásból, inkább rossz érzés, hogy nincsenek közös kalandjaik.

23#

Kedveske nő vagyok 80' években születtem.

Nem tehetek róla,hogy nem megy a szövegértés..

"Van egy gyerektelen tesóm, tanítónő, de talán egyetlen egyszer volt nála a gyerekem. Soha nem hívja el magához, ami nekem fura"

Nekem nem fura, pedagógusgyerek vagyok, hidd el, elég neki a gyerekekkel foglalkozni a suliban, meg a szüleik nyűgjeivel. Emberekkel a legnehezebb dolgozni. Egy élelmiszerboltban dolgozó ismerősöm sem akar munka után emberekkel találkozni, mert nagyon leszívják a problémás vásárlók.

"ha nem akarok, akkor tiszta lelkiismerettel nem segítek másiknak?"

Így van. Ha NEM AKARSZ, akkor nem. Te is azért segítesz, mert akarsz, és ezért nem megterhelő neked. Valószínűleg a segítségkérések nem is haladják meg azt, amennyi az erődből anélkül telik, hogy magadban már pokolba kívánnád a másik hülye kisszekrényét, meg minden kínját, mert pont úgy hiányzott neked ez a feladat, mint szar a zsebbe.

Sokan írták már előttem, hogy a gyerekvállalással úgy kell számolni, hogy semmilyen segítség nem biztos, csak te vagy a biztos. És hogy a segítség jó, ha van, de nem JÁR. Azt is írták, hogy sokaknak épp elég a saját baja, és a saját dolgukkal is épphogy beleférnek a 24 órába. Meg azt is, hogy nem mindegy, mennyi segítségről van szó, és egyensúlyban van-e a kölcsönösség.

Ezekkel teljesen egyetértek, és még azt tenném hozzá, hogy az sem mindegy, mit nevezünk segítségnek. Mert van, aki nem csak azt gondolja segítségnek, hogy vigyázzon valaki a gyerekre, hogy ő el tudjon menni dolgozni, orvoshoz, ügyintézni, vagy mentsék meg a végkimerüléstől azzal, hogy átvállalják a kicsit pár órára, míg ő javít a 3,5 óra/napos alvási statisztikáján.

Hanem azt, hogy vegyék át fél/egész délutánra a gyereket, mert el akarja végezni a heti nagy haj- és arcápolási rutinját, erre jár egy ismerőse és kávézni akar vele, a sarki boltba kell mennie kisbevásárlásra, nézni akar egy filmet, össze kell dobnia egy basic sültcsirkét, beiratkozott egy hobbitanfolyamra ami minden pénteken és szombaton 10-17 óráig tart, el akar menni valahová sétálni és nézelődni, vagy egyszerűen csak nincs kedve a gyerekhez és szünetet iktatna be a szülőségben. Mintha úgy akarna gyereket, hogy lehetőleg ne változzon meg különösebben az élete és a komfortja. Csakhogy így a gyerekvállalásból hiányzik a VÁLLALÁS, a többiek meg szívnak, mert lehet, hogy ők is tök szívesen néznének egy filmet vagy mennének sétálni meg tanfolyamra, de nem lehet, mert ők bébicsőszök. Pedig a szülő segíthetne nekik azzal, hogy a saját dolgát (gyerek) maga intézi. Akkor is, ha nem tud tőle bármikor kiugrani kávézni. Végülis az ő gyereke.

Nálunk anyukám kijelentette ő nem lesz dada,magamnak szültem. Mindezt úgy hogy terhes voltam épp és eszem ágában sem volt segítséget kérni tőle,s vicc hogy az anyai nagyszüleim egy időben költözés miatt több hétig minden délután vigyáztak rám,erre bezzeg anyám nem emlékszik...

Egyszer kértem hogy vigyázzon a kicsire amíg felmentem vérvételre addig ő figyelt rá amíg lapátolt a homokozóban és azóta is azon pampog ő nem lesz bébiszitter,nem értem miből gondolja hogy erre kérném valaha amikor a 2 év alatt egyszer bíztam rá szó szerint 15 percre🤔

Szerintem van az avéglwt mint asógorom aki képesvolt egy hétvégére ledobni csak úgy a gyereket ,azt én is előítélet mert a nagyszülők is pihennek hétvégén.

És van az a szint amikor szükséghelyzetben vagy pl kórházba mész és vigyázni kell a gyerekre amíg mondjuk apuka nem végez a munkahelyén. Nem lehet minden helyzetre készülni és természetes hogy vészhelyzet esetén segít a család,de nem is szabad ingyen dadának nézni a nagyszülőt.