Mennyire normális, hogy egyszerre akarok gyereket és nem akarok? Másnál is van ilyen?

Én is így voltam vele. A férjemmel egészen fiatalon ismerkedtünk meg, ő pedig mindig is akart gyereket. Emiatt én is elfogadtam, hogy egyszer majd lesz gyerek, de akkor ez még nagyon távolinak tűnt. Magamtól nem tudom hogy akartam volna-e egyáltalán.

Közben teltek az évek, már nem voltunk egészen fiatalok, én meg csak halogattam a dolgot, féltem nagyon. Aztán kiderült hogy van egy nőgyógyászati betegségem, mondták hogy nem biztos hogy olyan sima dolog lesz a gyerekvállalás. Aznap este mondtam a férjemnek, hogy akkor hagyjuk a gumit. És onnantól már attól féltem, hogy nem lehet majd gyerekem. Végül viszonylag hamar összejött. És imádom, ő a mindenem. Vannak mélypontok, az első pár hónap nagyon-nagyon-nagyon kemény volt. De úgy érzem a lányom a legnagyobb ajándék amit az élettől kaphattam. De ha nincs a betegség lehet még mindig halogatnám.

Nekem volt ilyenem - hálisten akkor épp nem volt társam és nem szültem gyereket. Azóta is áldom a szerencsémet.

Múló hóbort, max féléves dolog, azelőtt és azóta SEM akarok gyereket.