Ha valaki úgy érzi, hogy rossz anya, nem elég jó, akkor miért az a reakció, hogy ugyan már,jó anya vagy, elég jó vagy stb?

Én tudom magamról, hogy nem vagyok anyának való.

Nem élvezem, sokszor egyenesen utálom az egészet (nem a gyereket utálom!)

Szeretnék egy hónapra eltűnni a világ elől.

Nem vagyok sz.r anya, megteszem amit tudok, de nem élvezetből.

Ha én azt mondanám, hogy rossz anya vagyok, mindenki megnyugtatna, hogy ez nem igaz.

Pont azért, mert igazuk van. Nem kell "legjobb anyának" lenni. De attól még nem rossz. Ők látják reálisan. Elég jó anya elég és az megvan.

Ha mártírkodni akar, ahhoz keressen más közönséget, mert arra kevesen vevők. Akik azt mondják, hogy, de jó, anya vagy, azok pont nem.

"Amitől átmenetileg megnyugszik az ember, hogy talán mégis elég jó, közben belülről szépen mérgezi az érzés, hogy akkor sem elég jó"

De bezzeg ha azt mondanák neki: "Hát... végül is te tudod, akkor valószínűleg tényleg szar anya vagy", attól máris jobban érezné magát, igaz? 😄

Gondolom, te a depressziósnak is azt mondanád, hát talán jobb lenne meghalni, nem? Ne szenvedjen szegény!

#6

Vagy "csak" depressziós az anya, ezért érzi rosszul magát.

#5

Na ezaz, hogy sajnos nagyon sokan csak a gyerek születése után jönnek rá, hogy nekik mégsem való ez az egész, és inkább visszacsinálnák.

Mint szegény #2.