Akik egynél több gyereket szülnek azok imádják az anyaságot?

2 gyerekes anya vagyok (9 és 6,5 évesek) és van énidőm is amellett, hogy foglalkozom velük. Megtanítottam őket arra, hogy elfoglalják magukat. Ma pl. délelőtt kézműveskedtünk, délután társasoztunk, közben pedig játszottak. Most épp mesét néznek én meg sorozatot. (hétköznap nincs nekik tv, így ez "ünnep")

Imádom, hogy vannak gyerekeim, mégha a mindennapok szervezése időnként terhes is.

2 gyerekem van, 3 és 2 évesek. 1 fiú és egy lány...

A gyerekeim imádom, az anyaságot nem, ez erős. Szerencsére látom, hogy egyre több az őszinte szülő, akik nemcsak a szépet, a jót, a csillámpónit, rózsaszín fátyolfelhőkről írnak ide a gyerekvállalás rovatba, hanem bizony az árnyoldalakról is, mert vannak bőven...

Én mindig kettőre vágytam, kettő is lett, de többet, ha milliárdokat fizetnének se vállalnék. Így teljes az életem, de a pihenés számomra 3 éve ismeretlen fogalom, a logisztikázás pedig 2 év után is gondot okoz sokszor, mióta megvan már a kislányom is, és egyik ovis, másik bölcsis, én dolgozom, apa dolgozik.

Nagyon nehéz.... a gyerekeket ettől még nagyon szeretem.

#6 vagyok, a 3 gyerekes

Nagylányom 15 éves, középső 3 éves, kicsi 3 hónapos. (Egy apától vannak-sokaknak ez furcsa, azért írom)

Nagylány most gimi elsős, ő már konkrét időt nem igényel a mindennapokban. Persze minden nap beszélgetünk, de azt lehet egyéb dolgok közben (mosogatás, vacsora...)

A 3 éves egy igazi eleven fickó, itthon van még ő is, csak jövő szeptemberben kezdi az ovit. A kicsi pedig egy igazi mintababa. Naponta kétszer van én időm általában. Mikor a 3 éves alszik délben , ha mázlim van a pici is akkor alszik, ha épp nem.ugy alakul akkor ő fent van velem. De közben míg vele játszom tudok sorozatozni. Aztán este mikor elalszanak akkor már csak egyedül vagyok. Vagy esetleg férjem csatlakozik és együtt töltjük az időt. Mindemellett délelőtt megfőzök és vezetem a háztartást, elég nagy családi házunk van. Minden nap megyünk sétálni, ha épp olyan kedvem van felpakolom a gyerekeket és megyünk shoppingolni. Nagyon szeretek velük itthon játszani, órákig képes vagyok élvezni ahogy a középső magyaráz, dumál, kérdez. A kicsivel is próbálok sok időt tölteni. A naggyal néha xboxozni szoktunk hétvégente.

Férjem este 7 körül ér haza sajnos minden nap. Hétvégén itthon van. Anyukámék a szomszédban laknak, ha megyek fodrászhoz, kozmetikushoz vagy intéznivalóm van, ők segitenek, már nyugdíjasok.

Szóval én ezt imádom. Lehet valakinek ez kevés vagy unalmas, de én bármeddig csinálnám.

Én azt szoktam mondani, hogy a gyerekeimet imádom, a velük járó feladatokat nem. Sokszor terhes és ha nem lenne a férjem, akivel osztozkodunk, nem tudom hogy bírnám.

Mindig az jár a fejemben, hogy egyszer (nem is olyan sokára) vége lesz annak az időszaknak, amikor ennyire igényelnek minket, így igyekszem kiélvezni és nem a nehézségekre fókuszálni.

Két gyerkőc van, mindig is kettőt akartunk. Soha, de soha nem vállalnék többet, ha csak nem történik valami csoda. Én igénylem az énidőt és az nagyon kevés jut. Ha jut is, lelkiismeretfurdalásom van sokszor, mert a közös, együtt töltött időből veszek el általában. Néha azt érzem felőröl az anyaság...

Szóval a kérdésedre válaszolva, nekem is van olyan ismerősöm, aki született anya (egy egészen pontosan). Imádja, élvezi minden pillanatát. Mindenki más igyekszik lavírozni és sok esetben életben maradni. Ugyanakkor ez teljesen független attól, hogy mindenki imádja a gyerekét és sosem csinálná vissza.