Mit értenek "önzőségnek" a gyerekvállalásban?

20-as, ezt nagyon jól megfogalmaztad, én is így látom ezt a dolgot.

Egyébként én tényleg nem hallottam még olyan érvet a gyerekvállalás mellett, amiben nem volt benne az "én".

Érdekes, hogy mindenki csak azt mondja, hogy "mert szülők szeretnénk lenni", "mert kicsikorom óta erre vágyom", "mert szeretem a gyerekeket, és nagyon vágyom egy sajátra is".

Olyat pedig senki nem mond vagy csak nagyon kevesen, hogy "szeretnék egy általam világra hozott embert felnevelni, elindítani az életben, és remélem, hogy mindig adottak lesznek hozzá a körülmények, soha nem fog hiányt szenvedni semmiben."

Na meg ez az érdekes felfogás is, hogy csak azért vállalnak gyereket, hogy ő majd örömet okozzon nekik, de ha odakerülnek, és úgy adódik a helyzet, hogy sokkal több lesz benne a nehézség, mint a jó, akkor panaszkodnak, hogy nem élvezik, mert alig van benne öröm.