Előre tudom, hogy ez egy hülye kérdés, de azért olvasnék intelligens, gondolatébresztő válaszokat! Mik az ideális életévek a gyerekvállalásra? 28 vagyok, friss házas, férjem 27. Inkább "siessünk", vagy inkább ne legyen terítéken pár évig?

Én két lépésben gondolkodtam, ezt javaslom nektek is.

1. Van kivel, van miből és van hol gyereket nevelni? Ha mindhárom igen, akkor jöhet a következő lépés.

2. Kész vagytok arra, hogy adott esetben sokáig alárendeljétek a céljaitokat a baba, később kisgyerek szükségleteinek? Nem lesz megbánás, ha le kell mondani valamiről?

Ha ez is tiszta, akkor vágjatok bele.

Szerintem a 28 éves kor az egy tökéletes választás, én ekkor szültem. Már volt egzisztenciánk, munkaviszony, és némi érettség, de még nem stresszelt a biológiai óráink ketyegése. Így ráadásul még van némi esélyünk látni is az eredményt, unokákat, és nekünk is aktívan élni a gyerekek kirepülése után.

Egyébként 25-32 között tartom ideálisnak, hiszen a párkapcsolat és az anyagi háttér megteremtése mindenkinek máskor jön el.

Én azt nézném, hogy mi az, amihez egy esetleges válásbután nyulni tudok.

Mert most oké, szép a szerelem. Belevágtok, lehet életetek végéig tart q nagy románc, de lehet holnap éri egy baleset, holnapután akár ott is hagyhat egy másik nőért. Hogy ha esetleg így adódna, egyedül képes lennél-e egy gyerekkel boldogulni.

Mi 23éves koromban ismertük meg egymást (ő 26volt).

Nekem volt saját autóm, neki is. Mi 1 hónap után összeköltöztünk, fél év után házat vettünk. Így vállaltuk be, 26évesen lettem terhes.

De én pl 18éves korom óta folyamatosan dolgoztam, mellette tanultam. Ő is 16éves kora óta önálló, 18éves kora óta dolgozik. (Ezt csaknazért így írom, mert nem az átlag vagyunk, hogy 26évesen még egyetem, 0 munkaviszonnyal, semmi elért eredménnyel).

Az, hogy mióta vagytok házasok, relatív. Mi pl nem voltunk azok. A fiunk 11hónapos korában esküdtünk meg.

Most 30 vagyok, 2 gyerekkel. Ha pl a férjemmel bármi lenne, képes lennék egyedül is boldogulni a gyerekekkel. Vagy akár fordítva.

Szóval én azt mondom, nem az idő az amit néznék (pl van ismerős, aki 10éves kapcsolatba vállalt gyereket, 1 év után meg váltak), hanem képes lennél-e egyedül is végigcsinálni ha úgy adódna.

(Én pl gyerekként kitűztem magamnak, hogy 30 felett nem szülnék)

Én 30 évesen szültem, de ennél többet nem vártam volna, hadd legyen időm eldönteni, hogy akarok-e másodikat ne legyen már az, hogy jaj mindjárt negyven vagyok, de még megbolondulok a 2-3 évessel önmagában is, de gyorsan szülnöm kell, ha akarunk kistesót stb. Azt sem akartam, hogy eleve annyi idős legyek, hogy már a mindenféle genetikai problémák esélye nagyobb legyen a korom miatt.

Tudom, hogy manapság egyre később vállalják az emberek a gyereket, hát na, de ha a körülményeitek megengedik és stabil a kapcsolatotok (nyilván házasként nem egy éve ismeritek egymást..) akkor kár várni vele.

Én kicsit sajánlom még így is, hogy korábban nem akartam gyerket. 5 éve voltunk házasok, 10 éve voltunk együtt, mire úgy döntöttünk, hogy na jó, legyen akkor gyerek. Addig is nem azért nem lett, mert nem volt hova tenni, nem volt pénz, nem akartuk, csak valahogy úgy voltunk vele mindig, hogy jaj hova sietni, ráér.

Nem azt mondom, hogy ideális, ha valaki 19-20 évesen szül, de az én anyám ennyi idős volt, mert akkoriban az tök normális volt és annyira jó, hogy tök fiatal még mindig, sőt még a nagymamám is aktív, tud vigyázni a gyerekre, gyúrnak együtt tésztát, lesznek élményeik, ezek csodálatos és megfizethetetlen dolgok.

Nálunk a férjem idősebb mint én és az anyukája is eleve későn szülte. Mire megszületett az első unoka az apja már nem is élt, az anyja meg már 75 volt, addigra már jöttek az öregséggel járó betegségek meg a rák... szegénynek nem sok öröme volt az unokában, ő pedig nem is fog rá emlékezni.

És ha így belegondolok, hogy ha a gyerekem akkor szül, mint mikor én szültem (de simán lehet, hogy később) akkor mire én annyi idős leszek, mint anyám most, nekem még mindig nem lesz unokám, anyámnak meg az unokájával már közös programjai és élményei vannak és különleges kapcsolata, mert már hat éves nagylány! Anyám meg apám meg már addigra jó eséllyel élni se fog, vagy 80-83 évesek lesznek mire nekem unokám lesz, ha ugyanakkor szül mint én vagy később. Nem lesznek ott dédinek, mint az én lányomnak, aki még a betegségei ellenére azért részt tud venni az életében, mert picit még a néhai anyósomnál is fiatalabb.

Nekem az elsö kettö 20 és 24 évesen született - ennek az az elönye volt, hogy sokkal rugalmasabb voltam ilyen fiatalon.

A harmadik 33 évesen lett - ennek az volt az elönye, hogy sokkal türelmesebb, megértöbb voltam (most az elözö tapasztalatoktól eltekintve)

Szerintem optimális kor nincs, sokkal fontosabb, amikor te úgy érzed, MOST van a megfelelö idöpont.

Biológiai szempontból inkább most, mint később.

Azon is gondolkodjatok el, hány gyereket szeretnétek. Ha mondjuk hármat és 30 fölött állsz neki, számolj utána, hány éves leszel a harmadik gyerek születésénél. Mellesleg: 30-35 év felett egyre nehezebb teherbe esni (nem mindenkinek, de statisztikailag többen vannak, akiknek orvoshoz kell fordulnia miatta). Sok nő eltaktikázza magát: sokáig nem akar gyereket, mert élvezni akarja az életet, aztán amikor már akarna, akkor nem jön a gyerek, ő meg kétségbeesetten rohangál orvostól orvosig. És mivel a meddőségi beavatkozások nemcsak fizikailag terhelik meg a nőt, hanem a bizonytalanság a legtöbb nőt pszichésen is kikészíti, erre simán rámehet a házasságuk (párkapcsolatuk) is. Aztán akkor ott állnak mondjuk 36-38 évesen egyedülállóként úgy, hogy megőrülnének egy gyerekért és gyakorlatilag alig van már rá esélyük.

Ha 27-28 évesen házasságban éltek, lakásviszonyaitok rendezettek, akkor nem érdemes várni. Ez az én véleményem.

"A harmadik 33 évesen lett - ennek az volt az elönye, hogy sokkal türelmesebb, megértöbb voltam (most az elözö tapasztalatoktól eltekintve)"

Szerintem nem lehet az előző tapasztalatoktól eltekinteni. Mindenkinek könnyebb a többedik gyerekkel megértőbbnek és türelmesebbnek lenni, mert már tudja, hogy mire számíthat, tudja, hogy ez is elmúlik és kinövi és normális és nem debil stb. Sőt, mennél később jön az első gyerek, annál jobban beleszoksz abba neked aztán senkihez sem kell alkalmazkodnod és éled a kényelmes, önálló életed, aztán meg pofán csap, hogy 15-16 év után úgy mond megint arra a szintre jutsz, hogy anyádat kell megkérni, hogy elmehess kettesben a férjeddel és jól bejáratott szokásaitok és napirendetek minden totál felborul. Ezt minél idősebb vagy annál nehezebb megélni. Továbbá sokkal agyalósabb és parásabb is vagy annyi idősen. Nekem mondta a szoptatási tanácsadó meg a védőnő is, azért nekik sok száz, sőt az évek során sok ezer család megy át a kezén, hogy a 30 fölötti első gyerekesek a "legrosszabbak" ők pánikolnak és görcsölnek a legjobban, mindent majd annak az ellenkezőjét is összeolvasnak aztán agyon stresszelik magukat, hogy tökéletesen csinálják, a huszonévesek meg tök simán elfogadják a szakember tanácsait, és nem azért, mert leszarják a gyereket, hanem egyszerűen bennük nincs meg ez, hogy fölöslegesen egyre jobban felstresszelik magukat, ahelyett, hogy egy kicsit is megbíznának abban, amit az mond, aki arra van kitalálva, hogy segítsen vagy legalább akkor már találnának valakit, akiben megbíznak, ahelyett, hogy csak egyre jobban beleszédülnek a tucatnyi könyvbe, videóba, csoportba stb..

Nyilván nem mindenki egyforma, de azért azt nem lehet összehasonlítani hogy te 30 felett háromgyerkes anyuka lettél meg mikor valaki harminc felett lesz anya és akkor még az is újdonság neki, hogy úristen kutacsa van, hogy szedjem le a koszmót, szedjem le egyáltalán??? Jézusom, ez most hasmenés, vagy minden újszülöttből így robban ki a híg sárga kaki???