Megszerethetem az anyaságot, ha a hátam közepére sem hiányzik a gyerek?
Régen is ezt éreztem, akkor még hallgattam, hogy majd meggondolom magam, ha már felnőtt leszek, lesz párom, saját otthonunk.
Megvan mind, 26 évesen még most is ugyanazt érzem...
Nem hiányzik az, hogy feladjam a saját életemet, életünket.
Bevallom, túl önző is vagyok szerintem az anyasághoz. Nekem saját magam volt mindig az első, az, hogy nekem jó legyen. Szeretem a kényelmes életet, azt, hogy nem kell alkalmazkodnom semmihez és senkihez, hogy úgy alakítom a napjaimat, ahogy akarom.
Viszont a férjem már pár hónapja mondogatja, hogy talán mégis jó lenne nekünk egy gyerek. Baráti társaságban három is született az utóbbi fél évben, cukik és aranyosak, de egy óra bőven elég velük. Akkor is azt szoktam érezni, hogy "de jó, hogy otthon nincs ilyen".
De egyre gyakrabban szóba kerül ez itthon, félek, ez nem csak múló hóbort, kapuzárási pánik, hanem ő komolyan meggondolta magát, és gyereket akar.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Még meggondolhatod magad.
Én ugyanígy voltam,csak azzal a különbséggel,hogy soha nem akartam második gyereket,a férjem sem.
Aztán most itt szaladgál a másfél éves fiam,a 9 éves lányom még iskolában van 🤣
Az évek alatt megváltozott a véleményünk és nem bantuk meg,hogy lett második.
Mert ő életem szerelme, akit imádok. Ő az, akire bármiben számíthatok, aki minden álmomat, vágyamat valóra váltja és aki miatt tudom, hogy nincs lehetetlen.
Rosszul érzem magam, ha nincs mellettem, konkrétan ha itthonról dolgozik, kis túlzással az ölében ülök végig... :D
Ha külön vagyunk, és hallok, látok egy mentőt, azonnal hívom, írok neki, mert attól félek, vele történt esetleg valami. Nagyon szeretem, még 6 év után is teljesen rózsaszín ködben élünk, el sem tudom képzelni, hogy nélküle éljek.
Az a baj, hogy 48 éves, nem mondhatom neki, hogy majd 6-8 év múlva térjünk erre vissza, hátha addig változik a véleményem.
És nyilván nem azt mondom, hogy utálnám a saját gyerekemet, mert nem vagyok szívtelen, lelketlen, csupán ismerem magam és tudom, hogy önző vagyok, a saját kényelmem, életem volt mindig a legfontosabb.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Miért tenném tönkre?
Mert egész életében ki nem állhatta a gyerekeket, aztán most május óta eszébe jutott, hogy talán kéne neki is, és nem hiszem, hogy ez így működik?!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Pontosan.
AZ egész hozzáállásodból az látszik, hogy te egyvalakit szeretsz, önmagadat.
Nem, a férjemet is szeretem, de látom azt is, amit ő nem akar, hogy lássak.
Közel 50 éves, eddigi életében irtózott a gyerekektől. Volt, hogy az étteremben inkább nem kérte az asztalunkat, mikor meglátta, hogy gyerekkel ülnének a közelünkben. Bárhová megyünk, nyaralunk, ahol csak lehet, adults only hotelekbe megyünk, és még sorolhatnám.
Tudom, a saját gyerek az más, de azért ezeket az előzményeket ismerve szerintem érthető, hogy csak egy alkalmi hóbortnak gondolom ezt nála, nem válóoknak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!