Köszönni vagy nem köszönni?
Lányom most kezdte az elsőt.
A szülőkkel kb. kétszer találkoztam, és az első héten mikor a tanterembe kísérhettük a gyerekeket. Én arcról felismerem őket, hogy az osztálytárs anyukája/apukája... Köszönnék is nekik, de valahogy nem kölcsönös.
Kb így: megyünk be a kapun, elhalad mellettünk több anyuka, próbálom a szemkontaktust felvenni. Köszönök nem túl hangosan... értetlen, kifejezéstelen arc, vagy fej elfordítás, (ami lehet nem szándékos) a reakció.
Ebben a helyzetben próbálkozzak tovább... vagy hagyjam?
Én ugyan így vagyok mint az egyes.
Nem az én szégyenem, hanem az ővék.
Lányom ovijaban voltam így,hogy hiába köszöntem,10-bol 9 anyuka ki sem nyitotta a pofajat
Egyszer mentem a lányom ért,az egyik anyuka a koszonesem után ramformedt,hogy "csukd be az ajtót nem látod,hogy hideg van?
No onnantól kezdve én is bunkó lettem másokkal.
A bunkók védelmére írnék, hogy borzasztó az arcmemóriám és nem is kifejezetten érdeklődöm mások iránt, nem is figyelgetek senkit a saját fejemben vagyok rendszerint, így sokszor fogalmam sincs hogy nekem köszöntek-e pláne ha 2x találkoztunk előtte és nem is beszéltünk személyesen.
Nem feltételezek szándékos rosszindulatot senkiről, lehet süket, nem vett észre, rossz napja van és fejben tüzet olt, fáradt, nem ismer meg stb.
Én a helyedben továbbra is köszönnék ha nekem ez fontos és meg fognak jegyezni idővel.🤗
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!