Van még valakinek ilyen nagyobbacska gyereke?

Mivel karácsonyig sok idő van, az is lehet, hogy sosem kapja meg. Nem hiszem, hogy el kellene törölnöm a karácsonyi ajándékot, mert nem rakott fel valamit a polcra és hazudott róla, ez szerintem sok érte. De ha heti többször felejt el egy egy dolgot, hónapokat csúszhat a konzolja és mivel nagyon vágyik rá, tuti rossz lesz neki miatta.

A sulit nem hagyom, leromlana a tanulmányi eredménye az egyesek miatt csupa hiányra, esély nincs rá, itt szigorúan veszik az ilyesmit, nem fog a továbbtanulási esélye a hanyagságán múlni, azért ez is túl sok.

Dehát jobbak!

Ott vagyok szülőin, ott vagyok játszón, egy nagyi mutogatja milyen szép a gyerek új szobája, erre a kislány szalad szégyenkezve, hogy nee nagyi, akkor fotóztad, mikor rendetlenség volt(nem volt). Egy darab füzet volt az asztalon, meg egy fiók félig kinyitva. Én meg csak azt várom, hogy lépni lehessen, szívesen befotóznám, de azt sem.

Kifordítjátok, nem a zsepi miatt, hanem azért mert mondtam, hogy rakja ki a polcra az orrcsipeszt, nem rakta ki. Nem tud menni úszni, mert mikor ott van, akkor nem csinál semmit az órán, nehogy belemenjen a víz az orrába, és aztán nekem panaszkodnak, hogy a gyerekem nem csinálja amit mondanak.

Irtó ciki, de ez se zavar, hanem hazudik. Minden nap, naponta 10x, pedig keveset várok. És nem vagyok attól labilis, hogy mikor ilyen van, kiakadok. Így is le van maradva a többiekhez képest, kell, hogy járjon úszásra, mert aztán meg még verekszik és kiabál is, ha látja mindenkinek megy, csak neki nem. Nem véletlen mikromenedzselem, a képességeihez viszonyítok. Rosszabb másoknál ezekben, ezért várok ilyen keveset, és ebben is kijátszik, ez zavar a legjobban, mert nem érdekel, ha mellé rakja a zsepit magától, de ha elküldöm, hogy csinálja meg, akkor nem csinálja meg, visszajön és megkérdezem, állítja, hogy megcsinálta, megdicsérem és nem látszik, hogy rosszul érezné magát, mert a szemembe hazudik naponta sokszor. Ki nem szr le egy zsepit? Nem a rendetlenség a bajom, az, hogy valami apróságra konkrétan megkérem és utána a szemembe hazudik róla. És őszintén megmondja, hogy nem akarta megcsinálni.

Ja amúgy ugyanez volt suliban is, a hogyan ne írjunk dolgozatot, mert nincs kedvünk, meg ne dolgozzunk órán, mert az fárasztó. Nem azért, mert nem tudja, ha megcsinálja akkor 5 perc és 5ös képes rá, csak nem akarja, mert nagy dolognak éli meg és kitolásnak, igazságtalannak, nehéznek.

Igen, az az én kérdésem volt, a gyerekemmel meg nem stimmel valami gondolkodásilag/felfogásilag, ezért 10x nehezebbek a napjaim. Most képzeld ha elküldöd a gyereket felöltözni, hogy vegyen zoknit cipőt, azt mondja felvette, nem vesz fel, később derül ki, és azt mondja neked, hogy “nehéz volt”.

Nem fogadja el, hogy kell és az ő érdeke. Tudja, érti, tudja miért kell, tudja hogyan, de nem teszi meg, mert nem akarja, mert nehezére esik, nem kényelmes, ezért hazudik róla. És akkor mit csinálsz?

Igen, ilyen kérdésem is volt, és erre sem jött hasznos válasz, csak amiket én is próbáltam.

Valaki szerint szigorú vagyok(úgy, hogy ki van szolgálva mint egy kétéves), van, aki szerint túl keveset várok, de nem hagyom lecsúszni a suliban a lejtőn, hogy az egyetlen, amibe ügyes is töbkremenjen, mert ahogy nem zavarja a szobájában az óriáskupi, úgy nem zavarja az sem, hogy egyest kap(kivéve, ha szerinte nem érdemelte meg, mint mikor bemutatott valakinek, aki bemutatott neki).

És nem az összes, csak a “fő” ajándékot tolom el, konzolt, amire vágyik, de kapni fog zoknit meg könyvet meg játékot.

Ja és nem nagyon érdekel, mert annyiszor megkaptam, hogy más jobban csinálná, azt nem kirakták bölcsiből, ovikból, különórákról és sulikból?

Most jól mennek a dolgai, annyi bajom van csak, hogy egy hazudozó, saját kényelmét legtöbbre tartó, felelősséghárító alak, és utálok erre gondolni.