Hogyan kerüljem majd a rossz megjegyzéseket?

ha a barátnőd igazán a barátnőd, akkor nem fog semmi rosszat mondani a Te babádról. De ha elkezdi kritizálni akkor nagy gyök@r. Tudod vannak olyan emberek, akiknek semmi nem jó, akik mndig mindenkinél jobban tudnak mindent, és akik szeretnek a kp-ban lnni azzal, hogy mindent megkritizálnak. Nekem a dédnagymamám ilyen. Semmi nem tetszik neki, és ő mindig mindent jobban tudna csinálni. Mikor megtudta, hogy elvetéltem, az volt az első mondata, hogy: "legalább megtudtad milyen fájdalmas!" Nem kell velük foglalkozni. Mindenkinek a saját babája a legszebb, a rosszalló megjegyzéseket meg ne is halld meg. Ne engedd, hogy bármi elszomorítson vagy elvegye a kedved!

Jó babázást és könnyű szülést!!!:-)

Hidd el , hogy nem fog érdekelni.

Te a Te babádat a legislegszebbnek fogod látni és ez igy is lesz , mivel ö lesz a legszebb , nem fog ki rajtad semmilyen megjegyzés , mert biztos leszel benne , hogy az a kis emberke egy egyszeri és megismételhetetlen csoda és bárki rosszat mond az nem lesz igaz.

BÚÉK!

sokan mondjak, hogy csunya kisbaba, es szep oregasszony nincs.. szerintem van mindketto, csak nagyon ritka.. :)

a baratnod megjegyzeseirol mégis a szőlő savanyúsága jut eszembe..

Nos, elkerülni nem tudod, max., ha szép babát szülsz! :))) És természetesen azt fogsz! Kellemes babavárást!

Ha pedig a hátad mögött fogja mondani, akkor nem is a barátnőd. Ebben az esetben pedig mit számít a véleménye...?! :)

Ismerem az érzést. Nekem a legjobb barátnőm még nem igazán tart ott, hogy a pici babákat értékelni tudja, szokta is mondani, hogy ő majd ha eljön az ideje, akkor 3 éves gyereket akar szülni, mert addig nem tud vele mit kezdeni amíg nagyon pici. Amikor hozzánk bejött a kórházba, akkor az volt az első, hogy "atya ég, mi ez??" Őszintén szólva én már lazán figyelmen kívül hagyom az ilyen megjegyzéseit. Tudom róla, hogy ő ilyen, nem azért csinálja, mert nem szeret engem vagy a babámat, csak egyszerűen ilyen a természete, amikor elfogadtam őt legjobb barátnőmként, akkor a hülyeségeit is elfogadtam. Amikor jött ki hozzánk meglátogatni, akkor mondott már jót is, mondta, hogy milyen szép az arca a kisfiamnak, de azért akkor is mondta, hogy milyen kis pondró és hogy őt mennyire idegesítené ez a nyávogás. Akkor megkértem rá, hogy legyen kedves tartózkodjon az ilyen megjegyzésektől, mert még eléggé labilis vagyok, és nem szeretnék vele összeveszni, tudom, hogy nem azért mondja, hogy engem bántson, de nem szeretném, ha ilyeneket mondana. Meg is értette, nem mondta többet. Amúgy másik barátnőnk fia már 4 éves, vele már tök jól elvan ez a barátnőm is, magától ajánlgatja, hogy vigyáz rá, meg elviszi állatkertbe, kirándulni csak úgy, focizni tanítja, sőt, ha az anyjának vizsgái vannak, akkor átmegy érte, elviszi magukhoz és két napig halálba kényezteti, sütit süt neki, pedig ezt felnőttnek nem tenné meg soha, az is tuti.

Szóval vannak ilyen emberek, na, ettől még nem gyökerek, mi döntöttük úgy, hogy barátkozunk velük, és ha tényleg barátok az ilyen emberek, akkor meg lehet őket kérni, hogy ezt most inkább ne mondják, mert nem tudjuk jól kezelni. Akinek nincs gyereke, és még nem is eléggé "érett" rá, hogy legyen (ettől még lehet felnőtt ember, más kérdés, hogy a gyerek még nem neki való), azok általában nem tudják magukat beleélni, hogy egy szülő máshogy éli meg azt, amit ő mond, mintha másnak mondaná.