Anyukák, mikor rázódtatok bele igazán az anyaságba, mikor éreztétek könnyebbnek, jobbnak?

Azt hiszem, hogy nekem 6 hónapos kora körül kezdett ugrásszerűen javulni a helyzet.

Addig nem nagyon tudott mit kezdeni magával, sírt, ha egyedül maradt a szobában, a délutánok különösen nyűgösek voltak, csak cicin volt el.

Aztán elkezdett kúszni-mászni, egyre okosabb is, jobban le tudja kötni magát, és minden nappal egyre szórakoztatóbb, ahogy fejlődik.

Jobban bírja a babakocsit is, hosszú sétákat teszünk, programozunk, szinte mindig mosolyog, öröm vele az élet.

Persze azért mindig bennem van a félsz, hogy mikor jön valami váratlan, alvásmegborulás vagy bármi más, de egyelőre csak jó dolgok történnek szerencsére.

Az egyetlen, amivel mostanában kiborít, hogy mindent a szájába vesz, de remélem, hogy ezt is átvészeljük baj nélkül :)

Annyira gyerekfüggő is.

Első gyerekkel néhány hét volt talán nehezebb az alvások miatt, de sosem volt igazán nehéz.

Második gyerek most 7 éves, a mai napig nehéz, csak mindig máshogy. Vele nehéz elindulni a mai napig, a mindennapos dolgok, minden!

A harmadik gyerek másfél éves, szintén nem éreztem igazán nehéz időszakot vele. Talán az elején belerázódni a 3 gyerekes létbe, de az sem volt olyan, ami úgy megmaradt volna bennem.

Nem lett könnyebb. A babakor volt könnyű, utána ahogy elkezdett mászni azóta nehéz, 6 éves. Az egy könnyebbség, hogy oviba, suliba van. Igazából ez attól függ milyen babakent. Ha hasfajos, bőg folyton, nem alszik, akkor a babakor nehéz.

Ha nyugis baba, mint az enyém akkor onnantól nehezebb, hogy arrébb tud mászni és elkezd mindent a szájába venni, veszélyes dolgokat csinálni. 6 évesen persze már nincs ilyen probléma, de az enyém folyton unatkozik, mindig ki kell valamit találni neki és nem is túl önálló.