Ismertetek már olyanokat, vagy voltatok vele ugy, hogy visszatekintve korai volt még a gyerekvállalás, könnyebbnek gondoltátok előtte, nem tudtátok elfogadni, hogy már soha nem lesz olyan az élet, mint előtte? Meséljetek.

"hogy minden ami régen jó volt az életemben az eltűnt, nincs soha többé."

Például?

22 évesen szültem, nagyon nem vágytam rá, de pár nappal azután, hogy megszületett, teljesen megváltozott a hozzáállásom, korábban el sem tudtam képzelni ekkora összhangot valakivel. Talán az hiányzik, hogy néha csak én legyek a fontos magamnak. Elmehetek akárhova, de folyton eszembe jut. Remélem ez idővel eltűnik, ahogy nő.

Azt elfelejtettem még, hogy minden tettemnek ránézve következménye van. Akár egy kis italozás, akár egy hajnali buli, vagy egy piros lámpán átrohanás..

Nagyon hiányzik a régi életem.Állandóan mentem ,tele voltam haverokkal ,barátnökkel.Folyton csörgött a telefonom ,mindig volt programom.Spontán bulikat csaptunk ,vagy csak úgy berúgtunk.Szerettem dolgozni is ,meg a "szabad" kis életemet.Pont mire elkezdtem igazán élni az életemet ,tervezgettem hogy elköltözöm ebböl a poros kisvárosból ,lett végre pénzem ,terveket szövögettem ,becsúszott a lányom 22 évesen (úgy látom ez 22 büvös egy szám).A párom sem volt az a hú de nagy szerelem ,de azért jól megvagyunk.Most ott tartok ,hogy két naponta sírógörcsöt kapok ,idönként azon gondolkodom hogy egyszerüen feladom.Pedig segítségem is van ,de hiába...

Csak várom ,hogy felnöjön a lányom és egy kis szeletet visszakaphassak az életemböl.Nagyon szeretem ,egy igazi kis tündér.Remélem jó anyukája tudok majd lenni mindig.