Lakhatással segíteni kisgyerekes ismerősnek? Mit csinálnátok a helyemben?
Évekig a legjobb barátnőm volt, akiről azt hittem, hogy öregen majd egymás mellett ülünk a padon és beszéljük ki a járókelőket (quality time, tudom:D).
Sülve-főve együtt voltunk, egymás családjait, párjait is ismertük, szerettük.
Aztán az életünk máshogy alakult, én küzdöttem volna még a barátságunkért, mert fontos volt nekem, de ő megmondta, hogy az emberek életében a munka és a párkapcsolat után jöhetnek csak a barátok, neki a barátaira havonta egy délutánja van maximum, hétközben nem ér rá telefonálni, üzengetni, mert dolgozik, hétvégén pedig pihen és "nEm nYomKodJa a TeLeFonT". Én pedig mondtam, hogy nekem havonta fél óra beszélgetés egy kávé fölött maximum haveri kapcsolat, nem legjobb barátság. Ehhez még társult az, hogy folyamatosan még azt a havi egy találkát is lemondta, általában fél órával előtte, vagy végig a telefonját piszkálta, bármi meséltem, mondtam, arra az "aha, jaja" volt a reakció. És közben olyan élethelyzetben voltam, hogy nagyon jól jött volna a legjobb barátnőm...
Ez évekkel ezelőtt volt, azóta nem is beszéltünk egymással. Láttam Facebookon, hogy eljegyezte az akkori párja, összeházasodtak, gyerekük lett, most meg válnak. Itt jövök én a képbe. Írt, hogy sajnálja az akkori viselkedését, rengetegszer eszébe jutok heti szinten, nagyon hiányzik neki a barátságom, a régi kapcsolatunk, találkozzunk. Oké, megvolt a tali, igazából elmesélte az elmúlt éveit, meg, hogy a férjével válnak éppen, ő nem találja a helyét, senkije nincs a szülein, és a gyereken kívül, meg hogy ahol most laknak, ott augusztus végéig maradhatnak, a szüleihez nem akar visszamenni gyerekkel. És, hogy esetleg hozzám jöhetnének-e átmenetileg, mert hogy régen is mennyit voltunk együtt, hány pizsibulink volt és ezekre még mindig örömmel gondol vissza.
De nekem ez nagyon fura, mert beköltözni valakihez felnőttként, a gyerekemmel nem ugyanaz, mint mikor egyetemistaként ott aludtam a legjobb barátnőmnél. Én ezt inkább kihasználásnak érzem, és azt gondolom, hogy ha a férjével még minden happy lenne, eszébe sem jutott volna akár írni nekem, akár találkozni. Meg a gyerek 3 éves, még kicsi, nekem nincs kedvem hozzá/hozzájuk alkalmazkodni, vendégnek lenni a saját otthonomban.
Szívtelen vagyok, ha erre nemet mondok?
Párom a gyerek miatt engedné, de nem úgy, hogy majd valamikor elköltöznek innen, hanem megmondjuk, hogy X hónapig maradhatnak, nem tovább. De félek, hogy ahogy közeledne a határidő, úgy jönnének a kifogások, miért nem tudnak még költözni.
Nehéz egy gyerekkel újrakezdeni, és ha a mai napig olyan szoros kapcsolat lenne közöttünk, mint anno volt, meg sem kellett volna ezt kérdeznie, még pakolni is segítettem volna azonnal. De így, hogy évek óta nem beszéltünk, semmi kapcsolatunk nem volt, nem érzem azt, hogy ez az én gondom, feladatom lenne.
válasza:Senkihez nem költöznék rokonokon kívül, és nem is fogadnék be senkit, tök mindegy. Mondjuk én nem is ápolók ún. barátságokat, mert a valódi barátság extrém ritka. A legtöbb pusztán egyenlőtlen haveri kapcsolat. Unokanővérem ilyen nagy barátkozós, eddig minden baráti kapcsolata pár év után nem beszélős összeveszésbe torkollott.
Szóval nemet mondanék.
válasza:Felesleges volt az elején a kisregény, ilyet az ember a legjobb barátjától sem kér. Pont azért, amit az utolsó bekezdésben írtál, mert a nyakadon marad, lehetetlen kitenni.
Akkor sem lenne jó ötlet, ha nem lett volna az évekkel ezelőtti dráma. Bármilyen jó öribarinő, akkor sem költöztetünk senkit gyerekestől a lakásunkba.
válasza:Hát, nem mondanám magamat nagy barátkozósnak egyáltalán, sőt, inkább zárkózott típus vagyok, aki nehezen nyílik meg. Ezért is van, hogy akikkel tényleg baráti a viszony, azok 15-20 éves barátságok már (28 vagyok). Ebből kevés van, de ők tényleg olyanok, hogy kölcsönösen tűzön-vízen át mennénk egymásért, és ezt már bizonyítottuk nem egyszer.
Azt hittem, hogy vele is ez a helyzet, aztán lett egy új kapcsolata és jött a "megőrülés", hogy a párján kívül semmire, senkire nincs idő, mert ilyen a felnőtt élet.
válasza:Dehogy engedném.
És szerintem sosem érzett feléd jó barátságot, csak neked nem tűnt fel, ez egy egyoldalú kapcsolat volt.
válasza:Nem. Tapasztalatból mondom engedd el.
Hidd el mikor kimászik a gödörből ugyan ott leszek, sehol.
Nekem az ilyen nem barát. Neked is szükséged lett volna rá, de lerázott. Akkor itt a lehetőség,oldja meg a saját gondjait ahogy akarja.
Nem lenne pofám rokonságon kívül máshoz költözni, azt is csak ha rettentően muszáj.
Nemhogy ekkora szívességet kérjek olyantól akit évekig hanyagoltam.
Ne akard más gyerekét pesztrálni.
Ha beengeded, nem fogod tudni kirakni.
válasza:"ők tényleg olyanok, hogy kölcsönösen tűzön-vízen át mennénk egymásért, és ezt már bizonyítottuk nem egyszer."
Ez felesleges. És felesleges azt is leírni még százszor, hogy nem talizott veled eleget, meg ilyenek. Nem fogadunk be idegent a lakásunkba, és kész. Tök mindegy, mennyire tűzön-vízen, meg a többi bullshit. Kíváncsi vagyok, hány tűrön-vízen öribarátságod állná ki, ha valamelyiktőtök a másik nyakára költözne a gyerekével együtt.
Tényleg nem kell ide a szomorú sztori meg a mellébeszélés, SENKIT nem fogad be így normális ember. Legfeljebb a testvérét, de ez már nagyon a maximum.
válasza:Nem engedném. Menjen vissza a szüleihez, még ezek szerint megteheti. A tetteinknek mindig vannak következményei: ha elhanyagolod a barátságaidat, ne kopogtass be a bajban. Ha eddig nem kellettem, és nem állt mellettem, most se kelljek. Valszeg a következő pasinál ugyanígy ki lennék dobva, és csak akkor kellenék, amikor gáz van.
Én amúgy a barátaimat bármikor elszállásolnám ideiglenesen, határidővel, ha megszorulnának, ha pl. azonnal nincs pénzük albérletre, és ők is engem. Van ilyen barátság. Plusz tudom, hogy ők nem maradnának a nyakamon, mert mindenki szereti inkább megoldani a saját életét és nem másokon élősködni.
válasza: válasza:Sehogy se engedném. Mondom ezt úgy, hogy aludt nálam gyerekkel jó ismerős mert pánikolt. Két éjszaka volt összesen, volt lakásuk, csak rosszul volt éppen.
Máshogy ez nem elvárható. Menjen a szüleihez. Ez nem az egyetemista megosztja a szobáját a hirtelen albérletet nem találó barátnővel helyzet.
Egy komplett idegen családhoz nem költözünk. Aki ilyet elvár, az nem fogja se egy hét, se egy hónap mùlva máshogy gondolni, és örökre a nyakatokon marad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!