Lett valakinek gyereke azután, hogy 33 évesen (F) még totál kilátástalannak tűnt az egész?

22-es, szerintem ez az alku része, legalábbis ezt én egy befektetésnek élném meg a fárasztó időszakban. Az első 5-6 év még piszok nehéz lehet kevés jutalommal, de onnantól hogy a gyerek már képes összefüggően beszélni, vannak komplex gondolatai, már sokkal élvezetesebb lehet vele játszani, hülyülni. Ahol dolgozok, gyakran találkozok 6-10 év közötti gyerekekkel, és azt az életenergiát, ami belőlük árad, szerintem sosem tudnám megunni. Amúgy meg sok ember fejetlenül vág bele a gyerekvállalásba, és még nekik is sikerülni szokott. Ha valaki előre megfontolva vállal gyereket, csak a saját sikerét növeli. Ennél nem nagyon lehet többet tenni földi halandóként, mint hogy az ember igyekszik, mert fix siker a világon semmilyen formában nem létezik, még az se garantált, hogy nem töröm ki a nyakam, miközben WC-re megyek. Mindennek megvan a maga kockázata, ez az élet, hogy próbálkozunk.

24-es, persze, én is így gondolom, de a csecsemő kor, ahogy én elképzelem, az lehet a legkritikusabb időszak. Eleve sosem rajongtam a csecsemőkért, egész egyszerűen nem tartom őket aranyosnak. Ez egyéni defektusom, de egyszerűen így érzem. Olyanok, mint a kis kopasz koboldok. Ahogy apránként alakulnak emberpalántává, megnő a hajuk, kialakul a mozgáskoordinációjuk, onnantól válnak aranyossá. De ez nem csak embereknél gondolom így. Az újszülött állatok se aranyosak számomra, amíg még csak vakon, öntudatlanul mocorognak. De onnantól, hogy már futkos egy kiscica, az babonázó. Egy csecsemőben maximum azt tudnám szeretni (persze azon kívül, hogy a vérem, és kötelező szeretnem bármi áron emiatt), ahogy apránként ráébred a világra. Nézni őt, hogyan reagál minden újdonságra. Nézni a tiszta, makulátlan szemét, ami biológiailag még tökéletes. Hallani az első nevetését, az első szavait, stb, stb. Ezekben rejlhetnek a csodák, mondom ezt látatlanban. De elképesztően sok meló lehet vele, ez az érem másik oldala. Ezért mondtam azt, hogy mondjuk 5-6 éves kor felett már jóval több lehet a pozitívum a dolgokban. Meg a legtöbb szülőtől azt hallom, hogy a kezdeti időszak a legnehezebb, csak utólag valahogy mindenki a szép dolgokra emlékszik inkább.