Lett valakinek gyereke azután, hogy 33 évesen (F) még totál kilátástalannak tűnt az egész?

Egyedül a saját, tehermentes lakásom van meg hozzá. De semmi más. Se nő, se egzisztencia, se komolyság. Mármint, én állandósítottam magam tinédzser koromba, ugyan azt művelem, mint 18 évesen. Bulik, játék, chillezés. Csak ezt már kezdem kicsit unni, meg érzem, hogy mondjuk 60 évesen már baromira bánnám, hogy nem vállaltam gyereket soha. Meg eljutottam oda, hogy a saját boldogságomat már kicsit unom hajszolni, most már érdekesebb lenne egy új élet kivirágzását figyelemmel kísérni, ezért akarnék gyereket, csak olyan szinten kilátástalan ez az egész, hogy őszintén, elképzelni sem tudom jelenleg. Úgy értve, nem értek a nők nyelvén. Soha nem is értettem, ezért nem is próbálkoztam velük soha. Aki tetszett, azt túlmisztifikáltam, akinek meg én tetszettem, az hidegen hagyott, így végül is örökké egyedül vagyok. És mondom, különösebb problémám nincs ezzel, csak a jövőtől félek. Ha hallanék olyan sikersztorikat, hogy hasonló háttérből megváltozva valakinek végül összejött a gyerek, akkor én is bízni kezdenék benne, hogy még megváltozhatok.