Mennyi idős kortól lehet(ett) bölcsödébe adni a gyermeket?
Leginkább 70-es évek érdekelnének, hogy akkor mi volt az alsó korhatár?
Valamint az hogy fordulhat elő, hogy a szülő kifejezett kérése ellenére bepelenkázzák és cumiból itatják, rácsos ágyba teszik a gyermeket?
Valamint az hogy fordulhat elő, hogy a szülő kifejezett kérése ellenére bepelenkázzák és cumiból itatják, rácsos ágyba teszik a gyermeket?
A bölcsődei nevelők nem takarítónők hogy suvickoljanak a gyerek után. Rácsos ágyba meg gondolom azért mert pici még és szeretnének többiekkel is foglalkozni.Ha anyukának nem tetszik, nem kell bölcsibe adni
1.Anyuka annak a "bizonyos" bölcsődének a védőnője volt, több éves szakmai tapasztalattal, tehát annyit azért konyított egy bölcsőde működéséhez, hogy mert ilyesmit kérni.
2.Rácsos ágyba azzal a magyarázattal lett rakva a gyerek, hogy picike, nehogy a nagyobbak, letapossák (?!)
Ezért kérdeztem, hogy hogy milyen idős kortól vesznek /vettek fel bölcsibe gyereket, mert akkora "méret beli" különbség azért nem lehetett.
A gyerek a bölcsibe kerüléskor már rég leszokott a pelenkáról, önállóan ivott pohárból és kanalat, villát tudott használni, a rácsot ágyat otthon sem tűrte, nem tudom, mi ezen olyan baromi nehezen érthető mindenki számára. Ez egy gyerekkori visszaesést, traumát jelentett, amit tettek vele a bölcsiben, hogy visszanevelték arra, amiről az anyja szépen leszoktatta már, ezek egy gyermek életében fontos lépcsők.
Az, hogy kőműves mancikának nem hiszik el, hogy képes a fentebb írt dolgokra a gyereke, az sem jó, de azt még valagogy meg tudnám érteni. De a bölcsi kinevezett védőnőjének sem?? Legalább szóltak volna, hogy, de itt ez a szabály, ebből nem engedünk. Bár... Azt el tudom képzelni, hogy anyuka is esetleg úgy volt vele, hogy próbáljuk meg... Mert nem tudta másra bízni a gyereket, dolgoznia meg muszáj volt. De úgy tűnik, maradt emiatt traumája az illetőnek, ami a háttérben, tudat alatt működik és a közösségi kapcsolatokban hátrányt jelent.
Tehát tulajdonképpen ennek az egésznek a pszichológiájára is kíváncsi lennék, az esetnek a hosszú távú hatásaira és hogy mit lehetne tenni ellene. Az illetőnek semmilyen tudatos emléke nincs arról az időszakról, sem emlékek, sem álmok, pedig végig bőgte masszívan azt a pár ott töltött hetet.
Az eset megértéséhez némi empátia szükséges...
Anyám 1960-as évek elején született, ő 6 hónaposan ment bölcsibe, mert addig lehetett vele otthon a mamám, aki, a papámmal együtt 3 műszakban dolgozott.
Sajnos meg is látszott anyámon ez.
#4
Milyen módon látszott meg rajta? Ő is nehezen boldogult munkahelyen, közösségekben?
Hú az baj... Mert akkor lehet, hogy az általam említett családtagnál is ez az esemény dolgozik a háttérben.
Ti is voltatok bölcsödések?
Mit lehet ezzel vajon kezdeni? Mármint hatástalanítani azokat a régi kártékony emlékeket? Pszichológus hatástalan volt.
#7
Velünk 3-3 évig itthon lehetett anyánk. Sőt, a húgom után el is vesztette az állását. De ettől nem lett jobb anya. Teljesen begubózott, rászokott az ivásra + nyugtatók. Most egy roncs már, de legalább a piáról leállt lassan 10 éve. Ha nem lenne apám, nem tudom, mi lenne vele. Ő főz, vásárol be mindig. De hát apu elmúlt 70.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!