Anyukák, a ti férjetek milyen apuka? Kiveszi a részét mindenből?

Az az igazság, hogy engem meglepett nagyon, milyen apuka lett.

Volt bennem egy kis félsz, mert elég 'rideg', szeretet nélküli családban nőtt fel, a baba sem volt nálunk tervezett, idősebb is volt már, mikor terhes lettem (46). Nem tudtam, hogyan fogja kezelni a kisbabás létet, vagy a dackorszakot stb.

4 éves a lányunk, a férjemnél csodásabb apát nem láttam még.

Az első pillanattól kezdve mellettünk van teljes vállszélességgel, a kórházban ott aludt velünk, végig bent volt és csinálta a baba körüli dolgokat (engem császároztak, nehezen mozogtam az első pár napban).

Később itthon is fele-fele arányban ment minden, sőt, mivel ő kevesebb alvással működőképes, mint én, már az első héttől vitte az éjszakázásokat.

Átszervezte a munkáját, feladta a munkamániás létet, hogy teljes értékű apuka legyen, ne csak olyan, aki hétvégén foglalkozik 2 órát a gyerekével, meg hétköznap megnéz vele egy mesét, amíg letusolok gyorsan.

Kettőnk közül ő a nyugodtabb, aki a legdurvább hisztiket is alacsony vérnyomással kezeli, aki a 27. "de miéééért, de mi aaaz?" kérdésre is ugyanolyan türelemmel és jófejséggel válaszol a gyerekneki, mint az első kérdésre. Őt baráti összejövetelen is megfűzik a gyerekek két perc alatt, hogy menjenek el fagyiért, vagy játszon velük a medencében cápásat.

Itthon is számíthatok rá, megcsinál mindent kérés nélkül.

Megcsinál mindent, és a minden alatt szó szerint mindent értek. Azt is fejben tartja (vagyis mobil naptárban), hogy mikor kell orvoshoz menni vele, vagy ilyenek. De mi ezt megbeszéltük jó előre, hogy vagy felezzük a kötelezettségeket, vagy mindent kiszervezek valakinek, mert egyedül nem vagyok hajlandó megdögleni, csak azért, hogy random Marika néni szerint "jó anya" legyek.

De amúgy észszerűen szoktak zajlani nálunk a hétköznapok. Ha a gyerek épp elvan napközben, és elpiszmog a dolgaival, én minden ruhát ki tudok mosni/szárítani(géppel) és nem válogatom ki az övét, hogy te magadnak mossál.

Ha épp nyűgösen sír a gyerek, és próbálom altatni, akkor nem áll, mint fax a hegyen, hogy jé itt a vizes ruha a gépben, akkor hagyom berohadni, hanem átdobálja a szárítóba ő (ez ugye 10 perc teendő kb).

Ha laza nap van, simán főzök 2-3 napra, ha nincs, akkor ő leszalad és vesz valami elviteles kaját.

Javarészt ho-ban dolgozik, rugalmas munkarendben. Ha valamelyikünk programra menne, a másik megoldja, mindketten tudjunk néha pihenni is. Tehát nincs ilyen felesleges izmozás egymással, hogy mi kinek a dolga/pénze/teendője, mindenki csinál mindent, amit épp kell, a gyereket pedig annak tudatában vállaltuk, hogy vagy 20 évig lesz vele teendő bőven, és ezt szeretnénk. Ha kényelmesen akarnánk filmezni esténként, nyaralgatni havonta, meg ilyenek, akkor nyilván nem vállaltuk volna.

Az én környezetemben (engem meglepő módon), ez a teljesen átlagos apuka.

Kiveszi mindenből a rèszèt.

Persze estènkènt èn kelek hozzá, mert mèg nagyon picike ès szopizik, de mindig megkèrdezi hozzon e nekem valamit, vagy tud e segíteni. Megfürdeti, tisztába teszi, a köldökcsonkot is mindig tisztította. Hétvégén ha nem èhes a baba, kiül vele a nappaliba hogy tudjak aludni egy kicsit.

Ha kell megfőz, bevásárol, elviszi a nevelt lányát oda ahova kell.

Nem szól azèrt ha esetleg úgy èr haza higy fut a ház, hanem besegít.

Igen. Pelenkázik, etet, altat, főz, játszik vele. Nagyon szereti a kicsit.

Én 19 és ő is ennyi. Ha nem ő lenne a férjem nem vállaltam volna be ezt az egészet.

Nálunk is mint a 12-esnél ugyanígy van naptára a férjemnek, követi mikor mi van, oltás bármi,tudja mikor mi van, részt vesz ő is. Ha megkérdezné tőle bárki mikor milyen oltást kapott,nem kötelezőt is,tudja egyből kb. Orvos is kérdezhetne bármit tudja,ismeri a lányunk.

Én tudtam,hogy jó apa lesz,de előtte rokon pici babájával láttam plusz nagyobb gyerekkel és őszintén más gyerekével nem volt olyan. Mikor megszületett a lányunk konkrétan felülmúlta amit elképzeltem milyen lesz, születése óta mindenben együtt látjuk el. Terhesség alatt váltott a munkahelyén rugalmasabbra a közelbe csakhogy sokat lehessen velünk,ne csak egy két órát. Ha beteg ugyanúgy gyógyszereli, szívja az orrát stb. Háztartásba szintén,aki előbb ér rá, az magától csinálja, így mindig rend van. Terhesség végén kórházba is voltam,mosott hozta vitte a szennyest, főzött hozta be nekem,lányunknak ruhát, pelenkát, dolgokat,mert egy ideig bent voltunk. Mire hazaértem kitakarított,a babaruhákat szépen elrakta és megvette az egy két hiányzó dolgot,mert koraszülött lett. Új védőnőnk volt,fogadta addig háznál. Meg vannak ilyenek, hogy például ma reggel hamarabb kelt a lányunk,reggeliztette majd elmentek a piacra,hogy én közbe tudják tovább aludni ma. Mire felkeltem ott volt az ágy mellett a reggelim kávéval. De nálunk ez oda vissza megy tizenéve,tegnap ő kelt erre. Imádom ezeket az apró figyelmességeket. Nálunk a családba az ilyen apafigurák a jellemzők egyébként, viszont apukám nem volt ilyen. Anya magára volt hagyva mindenben,mai napig egy villát nem tesz arrébb csak szövegel,hogy ezt nem így kellett volna elmosni. Velünk se volt olyan gyerekként,de ez meg is látszik a kapcsolatunkon a mai napig.