Miért kell a gyerekeket állandóan összehasonlítgatni?

Anyám meg apám zaklatott ezekkel állandóan. Kisfiam 1 éves kora óta hallgattam, hogy beszél már? Már kellene, legalább szavakat, az XY gyereke fiatalabb, mint az enyém és köszön mindenkinek, hát nem tudják, hogy az enyém ép értelmű-e, mit mond az orvos meg a védőnő. Fu de felidegesítettek mindig, hogy nem épeszű a gyerekem, mert nem beszélt 1 sem 2 évesen. A védőnő és az orvos is mondta, hogy nincs elkésve semmivel, teljesen jól fejlődik. 2.5 évesen kezdett beszélni egyik napról a másikra, előtte csak szavai, szókezdeményei voltak. Most 3.5 éves, folyékonyan beszél, most az a bajuk, hogy be nem áll a szája.

A másik a szobatisztaság. Miért nem szobatiszta 2 évesen? Igenis erőltetni kell, rá kell ültetni a bilire és nem engedni felkelni, amíg nem pisilt bele. Biztos annak sok értelme lenne egy beszélni még nem tudó gyereknél... Amúgy se szabad erőltetni. Aztán az a baj, hogy még pelenkába kakil, mert miért, ezt ne hagyjuk, tud szólni, üljön rá a wc-re, bilire.

A legújabb szöveg meg az öltözés, mert miért nem öltözik még egyedül, az XY már egyedül öltözik.

11-re:

Nyilván nem nézem levegőnek, de ez nem azt jelenti, hogy elkezdem taglalni, hogy a gyerekem milyen szinten áll a beszéddel vagy a szobatisztasággal. Eleve egy lépéssel előrébb kell gondolkodni: ha ilyeneket elmondasz, akkor azt már a másik tudja minősíteni - és az esetek 99%-ában ilyenkor az a célja, hogy negatívan minősítse a gyerekedet.

De egyébként én csak akkor és olyanról beszéltem idegen szülővel a játszótéren, ami gyakorlati kérdés volt, pl. játszhat-e a homokozóban a gyerekem azzal a kislapáttal, vagy ha már egy ideje hintáztunk és odajöttek, megkérdeztem, be szeretnének-e ülni. Egyébként azért sem szoktak velem csevegést kezdeményezni, mert a saját gyerekemmel voltam mindig interakcióban, az ő gesztusait figyeltem, azokra reagáltam, neki mutattam meg egy madarat vagy felhőt vagy bármi mást. Szóval én azt csináltam, amit írtam #5-ben: a saját gyerekemmel voltam elfoglalva.