Félek nem tudnám úgy szeretni a második gyermekem?

Kisfiam 2 és fél éves, és egyre többször szóba kerül a második baba gondolata, a korunk miatt amúgy sem tudnánk nagyon halogatni a dolgot. Bennem nagyon kétes érzések vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt nagyon szeretnék újra babázni, a kisfiam egy angyal, nagyon jó kisbaba is volt, nyugodt, vidám, kiegyensúlyozott, jó évő, jó alvó, olyan igazi beetetős baba, azóta is ilyen kisfiú, persze emellett eleven is, mint minden korabeli, szóval vele se könnyű azért mindig. Az egyik félelmem ehhez kapcsolódik, hogy mi van ha a második nem ilyen lesz? Mi van ha emiatt állandóan hasonlítgatni fogom az elsőhöz és a naggyal fogok példálózni? Mi van, ha emiatt vagy más miatt, nem fogom tudni annyira szeretni, mint az elsőt? Kicsit félek attól is, hogy a második baba is kisfiú lesz és még jobban tudom majd hasonlítgatni őket. Nekem nincs testvérem, de a családomban láttam erre példát sajnos.

A másik hogy 2 gyerekkel minden nehezebb. Nem is elsősorban a pici kor, az adott, hanem a későbbiekre gondolok. 2 gyerekkel már nehezebb kirándulni, utazni, minden költség duplázódik a suliban, magánórákon, stb. A nagyszülők is nehezebben vállalnak be 2 gyereket. Nem élünk rosszul, de azért nem vagyunk gazdagok, szeretnénk mindent megadni a gyerek(eink)nek.

Néha úgy vagyok vele vágjunk bele, de néha félek attól hogy rossz döntést hozunk a második gyerekkel. A férjem támogat mindenben, de ő szeretne második babát.

Volt valaki ennyire bizonytalan a második babával kapcsolatban? Ezek normális érzések vagy így nem érdemes belevágni?