Mi lehet az oka annak, ha egy anyuka nem élvezi az anyaságot, gyereknevelést (a beteg gyerek esetet leszámítva)?

A gyereknevelés 75 %-ban stressz, és csak a maradék az, amit lehet élvezni, mármint ha még van rá energiája az anyukának, föleg akkor, ha az apa nem vesz részt a gyereknevelésben, ö elintézett mindent azzal, hogy megcsinálta a gyerejet, a többi az anya dolga - sajnos rengeteg ilyen felállás van.

Emellett egy anyának is szüksége van kikapcsolódásra, gyerekmentes idöre ahhoz, hogy értekelni tudja, amikor a gyerek aranyos, csupa ideg állapotban nem igazán tud örülni annak, ha a gyerek valami újat, szépet csinál.

A másik gond meg, hogy sok nö eleve nem akarna gyereket, csak belekeveredik, mert "úgy kell", mindenki maximumot vár el töle, a gyerek fejlödése verseny, ezzel is növelve a nyomást/streszet az anyára.

Sok nö nem érzi jól magát otthon, egyedül a gyerekkel, hiányzik valami szociális élet, de azt meg a társadalom elítéli, ha "nem oldódik fel" az anyaságban.

Meg a közös panaszkodás összehozza az embereket. Munkahelyen is azokkal lettem jóban, akikkel a kávé fölött közösen szidtuk a céget/főnököt/kollégákat. Plusz leírják, hogy ez meg az nehéz, mások csatlakoznak, és így mindenki megnyugodhat, hogy nincs egyedül, ez normális. Mert az. Gyereket nevelni piszok nehéz. Hatalmas lelki és fizikai teher, amiben ritkán van pihenője az embernek, még ha akad is segítség, akkor is. A mindennapok normalitása, hogy egy gyerekkel nehéz. Ha egyedül van, akkor azért, ha többen vannak, akkor meg azért.

De ez nem jelenti azt, hogy nem élvezik, én pl nagyon élvezem, szeretem, kiteljesedek, stb, de azért néha nekem is jól esik panaszkodni, megerősíteni magam vagy másokat, hogy nem nekem jutottak furi gyerekek, hanem ez tényleg ilyen.

Mert evolúciciósan nem egy vagy két emberre lett kitalálva a gyereknevelés, hanem egy egész közösségre, ezért arra az egy, vagy jó esetben két szülőre hárul minden ömlesztve, akik ráadásul már azelőtt is fáradtak voltak a heti 40+ óra munka után, hogy még gyerek sem volt. Gyerekként ráadásul a legtöbb embert arra nevelik, hogy ne fejezze ki a véleményét, és kérdés nélkül megcsináljon mindnet, amit a felnőttek mondanak, az előző generációknál még így volt, mégha ma már kevésbé, de még mindig jellemző. Ennek az az eredménye, hogy sok esetben vagy maga a szülő is ezt adja tovább, vagy átmegy a másik végletbe (mondván ne olyan legyen, mint a saját szülei), és ugrál a gyereknek. Máredig a legtöbb gyereknek folyton van valami igénye az első jópár életévében. Így aztán elfárad. Sok helyen ráadásul ez a két szülőtípus jön össze, az egyik ezért nem iscsinál meg annyi mindent a gyerekkel, mert sokallja, így a másik meg folyton ugrál.

Én valahogy így látom. Van persze már egyre több kiegyensúlyozott család, de ők nem is nagyon jönnek ide panaszkodni.

Mert egy malomkerék az egész.

Ovi be, munka, otthon munka, gyerek haza, ki játszani(amíg bent a fél ház szalad, vagy fő a kaja),be fürdés, kis mese, majd mese olvasás, alvás, és vége is a napnak.

És ez megy előlről minden nap, a gyerek egy csoda, de vagy nem haladok és basztat(ez van általában mert inkább kint vagyok vele) vagy a gyerekre marad kevés idő, akkor az basztat.

Én amúgy élvezem, de mivel mindkettő hisztis, akaratos, kemény természet plusz még kicsik, testvérfèltékenyek és kelnek is éjjel, ezért néha elég nehéz velük.

A fiam még születése óta egy kis troll, minden étkezést programot tervet szétgór. Pl egyéves korában még nem volt kivàltva étkezés mert nem volt hajlandó enni, csak a konyhai eszközöket kunyizta pl fakanál, klopfoló, üveg, vízcsap, ezeket akarta megkapni, szerelni. És nincs olyan hogy majd elfogadja. 2 évesen tart itt, hogy ért érveket, addig az volt hogy minden étkezés az ő ordításától hangos volt. Nem ült be sehová csak az ölembe, szétgórta a kajáimat, etetni nem lehet mert sose hagyott semmit q szájába tenni. Sose tesz le semmilyen tervéről. Ha autóban nekiállt sírni akkor ott sírás volt bármeddig tart az út (és nekiállt), plusz cicihiszti forever.

Amúgy meg nagyon cuki és okos de már a bölcsiben is az lett a konklúzió, hogy "de hát tudja anya hogy öntörvényű" (mindezt elnéző mosollyal).

A lányom még harcol a figyelemért és ő egy nagy primadonna.

Szuper velük ha nincs teendő de tényleg munkából hazaesve rászakadnak az emberre q házimunkával az brutál.

Szerintem amikor morog vki akkor az csak olyan átmeneti. 5 perc múlva meg üdvózült arccal ölelgeti q csemetèjét