A nagyszülők nem segítenek, pedig lenne rá lehetőség?

Előre érdemes lenne lebeszélni a konkrét időpontot, vagy ha mindegyikre csak jön a kifogás, akkor megkérdni, hogy ők mondjanak időpontot.

Nálunk az egyik részről a nagyobbikat viszik, a akicsire azt mondják, hogy túl kicsi, pedig már ovis, és a nagyra ennyi idősen már vigyáztak. Szerencsére a másik nagyszülőpáros meg szívesen bevállalja a kicsit. 1 évesen még egyikük sem vigyázott rájuk 2-3 óránál többet. A nagy már elmúlt két éves, mikor először elaltatták, mert mi esküvőre mentünk, de csak délután mentünk el, és este 10-re akkor is hazajöttünk.

Én is elmondanám őszintén nekik, hogy milyen rosszul esik, hogy érzed magad ilyenkor. Nem csak úgy tapogatózva, hanem ahogy itt leírtad. Jobban félsz egy ilyen beszélgetéstől, mint attól, hogy esetleg végre megértika. helyzet komolyságát, és tényleg el kezdneek segíteni?

Nekem nagyobbak a gyerekek, de az esküvő óta hallgattuk, hogy milyen jó lesz unokázni, ide viszik, oda viszik. Megszületett az első, pár hónaposan kérték, akkor mondtam, hogy azért ezt még ne. Utána nem is akarták elvinni, vigyük oda mi és menjünk el. A gyerek alig ismerte őket,nem akart nélkülünk náluk maradni, amire megsértődtek és még inkább bezárkóztak. Mára van kistesó is, ő is érett már az ott alvásra, de nem kérik a kettőt, mert fárasztó, a kicsi túl kicsi, sorolhatnám.

A másik oldalon meg folyton dolgoznak a nagyszülők, örülök, hogy jól boldogulnak, de ennek folyománya, hogy hétvégén vagy pihennek vagy kikapcsolódnak ketten. Érthető, de így ránk már nem marad szabad kapacitás.

Én gyerekkoromban heteket töltöttem a mamánál és imádtam, de az én gyerekeim ezt már nem élhetik meg, mert vagy nem érnek rá vagy finnyásak a nagyszüleik.

A szünetek, betegségek, privát idő megszervezése sok munka, de megoldjuk ketten, mert meg kell. Randi időt meg gyermekfelügyelővel tudunk lopni, egy kedves lányt fizetünk, aki pár órát vigyáz rájuk.

Nincsenek illúzióim, az a klasszikus ragaszkodás, mama, papa kapcsolat nem lesz meg nekik. Te is engedd el, azt használd, amid van!

Az a baj, hogy ezen nem tudsz változtatni, ha egyszerűen nincs rá igényük. Lehet velük beszélni, de az csak erőltetett kapcsolat lesz, ha most is mehetnének, de nem teszik, akkor nyűgnek fogják érezni.

Mondjuk, én simán megmondanám anyámnak (ha lenne), hogy zokon esik tőle ez a dolog, hadd érezze, hogy megbánt vele. Nem is olyan szoros és jó a kapcsolatotok, ha még ezt se tudod megkérdezni tőle, mi az oka annak, hogy ennyire nincs igénye az unokájára.

Nálunk abból volt gond, hogy a férjem szülei sokkal többet foglalkoztak a testvére gyerekével. Oké, az speckó helyzet volt, mert ott a szülők amúgy elhanyagolják a gyereket, szó szerint naponta lepasszolják születése óta, csak foglalkozni ne kelljen vele, szóval kvázi félig a nagyszülők nevelik az unokát, ráadásul első unoka, a mi gyerekünkre sokkal kevesebb figyelem, foglalkozás jutott, fôleg, mert csak heti egyszer, hétvégén találkozunk általában. De akkor is volt, hogy ha jöttek, hozták a másik unokát vagy ha ott voltunk, a másik kicsi is ott volt, nyilván a szülők nélkül, akkor vele foglalkoztak, vagy a miénkre nem tudtak vigyázni, mert a másikra kell, aztán a férjem besokallt ezen, mert nagyom rosszul esett neki, és egy ilyen alkalom után megmondta, hogy ha a mi gyermekünk ennyire nem fontos, csak a másik, akkor nem kell vele foglalkozni (megjegyzem, ő is nagyon jóban van a szüleivel, főleg anyukájával, azért is bántotta nagyon a dolog).

Itt akkor volt sírás meg észbekapás, anyósom amúgy változtatott is, de apósom pl. a mai napig nem tagadja, hogy neki a másik a kedvenc unokája, ő még mindig nem foglalkozik a miénkkel, ha mindkét gyerek ott van egyszerre, mintha a miénk nem is létezne. Ezért mondom, hogy ezt sajnos hiába erőlteted, ha nem érzik, nem lesz változás....

"Az én anyukám és apósom is dolgoznak még, nem is várom el tőlük, hogy éjjel nappal unokázzanak."

Istenem, miért kell megint ezzel az éjjel-nappal unokázással jönni? A kérdező nem ezt írta, hogy ezt várná el, mindig idetoljátok ezt a hülyeséget hasonló kérdések alatt akkor is, ha szó sem volt róla.