A nagyszülők nem segítenek, pedig lenne rá lehetőség?

Mivel még csak 1 éves könnyen változhat a helyzet, kapcsolat amikor már nagyobbacska lesz a gyerek és így a nagyszülők több közös programot tudnak majd vele csinálni. Én még nem temetném a dolgot, még kialakulhat csodás kapcsolat a gyerek és nagyszülők között.

Amúgy nézőpont kérdése, sokan a havi egy alkalomért is már összetennék a két kezüket.

A kicsi megszületése előtt is ilyen aktívak voltak a nagyszülők? Ha igen, akkor nem elvárható, hogy kaszát - kapát eldobjanak. Az én anyukám és apósom is dolgoznak még, nem is várom el tőlük, hogy éjjel nappal unokázzanak.

Illetve jeleztétek már nekik, hogy ti örülnétek, ha néha otthagyhatnátok a kicsit, hogy kettesben legyetek. Lehet csak kérni kéne és többet segítenétek.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem anyukája nemcsak szavakban, de tettekben is él-hal az unokákért, bármikor átjön, Rá bízhatom Őket, tényleg nagy segítség, egyetlen hátránya, hogy nem vezet autót, de ez legyen a legnagyobb problémám!

A saját anyukám is nagyon szereti a gyerekeimet, jön is hetente, de Vele azért beszélgetnem kell arról, hogy nagymamáként (szerintem) milyen kötelességei vannak/lennének. Biztosan kiveri majd valakinél a biztosítékot a megfogalmazásom, hogy egy nagyszülőnek kötelességei vannak, de vállalom: amikor gyereket vállalok,azt is vállalom, hogy egyszer nagyszülő is leszek, a feladataim, felelősségem, kötelességeim nem érnek véget azzal, hogy felneveltem a gyerekemet.

Az a szomorú, hogy ezt anyukámnak kellene a legjobban tudnia: fantasztikus nagyszüleim voltak, akikre anyukám bármikor számíthatott, ha beteg voltam, amikor suliszünet volt stb. Egész napokat voltam a nagyszüleimnél, ha a szüleimnek láb alatt lettem volna. Ehhez képest anyukám nem mindig remekel,de én erről nyíltan beszélgetni szoktam Vele, rá szoktam kérdezni, Ő miért viszonyul ilyen furcsán ehhez a kérdéshez.

Kérdezd meg Te is nyíltan a szóban forgó nagyszülőt!

Nálunk is ez van. Anyósom sajnos nem igazán jön, nem segít semmiben. Soha nem vigyázott még a kicsire, pedig ő is most lesz 1 éves.

Sajnos az én szüleim már nem élnek. De az én anyukám pont nem ilyen volt.

Én bíztam benne, hogy majd anyósom örülni fog, hogy itt van az unoka, mert a többi unokája 180 km-re van, évente néhányszor látja őket. De nagyon úgy tűnik, neki ennyi elég is.

Nyilván ha mi vinnénk állandóan, akkor biztos vigyázna rá. De 35 négyzetméteren laknak hárman. Nem igazán élhető a lakás. Nem fogunk még mi is odatelepedni. Szoktunk menni, de borzasztóan kényelmetlen, hogy pl.csak az ágyukra lehet leülni. A lakásban nincs más lehetőség leülni. A konyhában se. Enni is az ágyon ülve kell. Szóval tényleg elég kényelmetlen.

A férjemet is zavarja, hogy ilyen az anyukája. De köztük se volt soha szoros a kapcsolat, szóval valahol már megszokta. Nekem nehezebb, nekem nagyon szoros kapcsolatom volt anyukámmal. Nekem fura, hogy egy nagymama ennyire érdektelen.

Szerencsére van egy barátnőm, aki olyan, mintha a nővérem lenne. Ő szokott segíteni nekünk.

9-re:

Hát amikor lelkesen mondják, hogy bármikor szívesen vigyáznának a gyerekre, akkor emlékeztetni kéne őket a konkrét esetekre, amikor elutasították a segítség adását. Vagy az elutasításkor emlékeztetni őket korábbi lelkes fogadkozásukra.

Nekem döbbenetes, hogy a gyakoris kérdezők mennyire nem tudnak kommunikálni családtagjaikkal, legközelebbi hozzátartozóikkal - akikkel elvileg nincsenek is rossz viszonyban. :-(