Miért baj a mai világban, ha a nagyszülők vigyáznak a gyerekre?

Ami más volt amikor mi voltunk sokat nagyszülőknél nyaranta, hogy ők már akkor nem dolgoztak.

Most anyukám lassan 60 éves és még dolgozik. Fizikailag sincs jó állapotban, de hajtani kell. Fáradt, és még szabad napjain is unokákra vigyáz. Szereti őket, sokat van velük és aktívan játszik, kitalál előre elkészíthető dolgokat, énekel stb. Nem csak felügyeli hogy ne öljék meg magukat, tényleg odateszi magát. De néha azért látom rajta hogy ez nagyon sok így neki. Ha nyugdíjas lesz, jobb lesz, mert így gyakorlatilag sosincs szabadnapja. Néha elszólja magát, nem is akar senkit megbántani azzal hogy megmondja hogy inkább pihenne picit.

Amúgy nem tudom miért szól bele bárki más életébe. Mindenki hadd csinálja úgy ahogy neki megfelel. Oké hogy ő sajá tapasztalatai alapján nem tudja elképzelni hogy mondjuk a nagymama önként vigyáz a gyerekekre mert szereti őket, nem is kötelezö elhinni, de nem is kötelező kimondani amit gondol.

Annyira utálom ezt. Ha nem érinti az életünket akkor tartsuk meg magunknak a véleményünket.

Ahogy mások is írják, irigység. Hozzáteszem, megértem, mert borzalmas szívás, ha nincs hova rakni nyáron a gyereket, és nulla énideje van egy anyának, mert nincs nagyszülői segítség. És van olyan is, akinek az az elve, hogy a gyerekhez kizárólag az anyának, esetleg apának van joga...

Nálunk édesanyám felmondott és én fizetem a megélhetését, cserébe intézi a gyerekeket nappal egészen pici koruktól kezdve. Teljesen megbízom benne. Megfizethetetlen, hogy nem kell szenvedni a bölcsivel, csilliárdnyi táppénzzel, nyári szünettel. A gyerekek meg gyönyörűen alkalmazkodnak, kiegyensúlyozottak.

Eletem legjobb nyarai voltak a mamamnal. Minden nyari szunetben ott voltam, hetvegere mentem haza, de akkor se nagy orommel.

Reggelire a mamam kakaoja, vagy tea, jo cukrosan, tojas, vagy fustolt sonka, friss zsemle. Finom ebed, delutan hazi fagyi, vagy eper, vacsora mint a reggeli. Este neztuk a tv-t tatammal. Mi is jatszottunk az utcaban a gyerekekkel, vagy mentunk a mamammal biciklizni, setalni a faluba.

Az egyik hatalmas szomorusagom, hogy ez en gyerekem nem elheti mindezt at ... sajnos anyukam masik orszagban el, es mar kozelebb van a 80-hoz, o is, es en is keson szultunk.