Miért baj a mai világban, ha a nagyszülők vigyáznak a gyerekre?

Őszintén, szerintem csak féltékenység a részükről. A legtöbbek mögött már nem áll nagyszülői segítség, pedig szerintem is az lenne az ideális. Nekünk csak anyukám van, de ő 1 percig sem mer egyedül vigyázni a gyerekeimre, így legfeljebb "erősítésnek" hívhatom. (Azt is csak extrém kivételes esetben, max. 2 órára.) Pedig nem idős, suliban dolgozik, az udvaron-ebédlőben tud vigyázni 90 kisiskolásra, nem is értem...

Azért a részletek is kellenének. Mennyi idős gyerekekről van szó? Illetve milyen messze lakik anyukád? Ez azt jelenti, hogy nap közben vigyáz a gyerekekre vagy hogy 4 hétig nem látjátok a gyerekeket?

Irigyek, általában azok szólnak le emiatt valakit, akinek 0 vagy kevés segítsége van...nem kell mással foglalkozni.

Irigyek. Nekem sincs sajnos nagyszülő, akire hagyjam..pedig hagynám. Nekem kolleganőm a 4-5 éves lányát simán elviszi hetekre a 300 km-re lakó nagyszülőkhöz nyáron, szeret ott lenni a kislány.

Irigység. Engem anyuék mellett a két nagyszülőpár nevelt fel, imádtam őket és a mai napig nagyon jó, baráti kapcsolatban vagyok a szüleimmel. A mai világ elvárása, hogy egy anya ne csináljon semmit csak a gyerek, de amint ezt csinálja megkapja, hogy majomszeretet, meg életképtelent nevel. Sajnos az én szüleim messze élnek tőlünk, de ha tehetném tuti hetente 1 napot legalább ott aludna a gyerekem náluk és marha magasról tennék a besavanyodott, kiégett szülők mit szólnak.

Nem is értem, nem lehet egy szülő 18 éven át minden egyes nap a gyerekkel otthon. Szóval nem foglalkozz velük.

tuti feltekenyseg. en alig varom hogy kicsit nagyobb legyen es leadjam egy picit anyumhoz. 17 honapos most. imadjak egymast, de meg ahhoz kicsi hogy ott legyen több napot. enis voltam 1-2 hetet nagyimnal kicsi koromban. legjobb nyarak voltak. fincsi kaja, fürdes együtt a balatonban, orakhosszat hat vakaras, meseles... semmi baj nincs evvel

Hát... mi úgy nőttünk fel, hogy a teljes nyáriszünet alatt a nagymamámnál hédereltünk az unokatesóimmal és a tesómmal, 4-en. Keresztben aludtuk a kihúzott kanapén sorban, az egész utcában összeröffentek az ott nyaraló unokák nap, mint nap, a mai napig emlegetik az azóta már igencsak megkorosodott emberek (zömében mostmár dédik), hogy milyen jó volt, amikor akkora élet volt az utcában. Hétvégére mentünk csak haza, de sokszor akkor sem akartunk. Vagy ha a szüleink heti párszor eljöttek látogatóba és a játék helyett "meg kellett volna mutatnunk magunkat", mert hát hiányzunk nekik, akkor teljesen vérig voltunk sértődve, hisz annyi dolgunk van... :D Életem legjobb nyarai voltak. Már mind a négyen 30+ vagyunk, de a mai napig sztorizgatunk ezekről a nyarakról és nagyon közvetlen a kapcsolatunk a nagyival. Már nem ilyen világot élünk. Valószínű én sem fogom már egész nyárra anyukámra hagyni a gyerekeimet, nem fiatal már... De ahol szeretet van, egyetértés az alapelvekben és vágy rá, én sem értem, hogy miért kéne elzárni a nagyszülőktől az unokát.