Voltatok már így? Bennem van a hiba?
Anyaként hidegrázos vagyok a gyerektől terhemre van, de ha azt mondanak hogy elviszik tőlem akár 1 órára is akkor megszakadna a szívem.
Egyedül vagyok és nehéz, a legkönnyebb kint de ott is baromira lefaradok ölben kell vinnem, nem szereti a kocsit.
Férjem addig vigyáz rá amíg hazi munkat végzem de én időm nem volt már régóta, szégyellem magam hogy én időre van szükségem, úgy érzem hogy bele fáradtam az egész anyasagba
Ezt a “Minek vállaltál gyereket? Tudhattad volna!” szöveget nagyon utálom. Mégis honnan a manóból tudná az ember előre, hogy milyen lesz?? Persze, lehet olvasni, lehet beszámolókat kérni, lehet kicsit gyakorolni tesó/barátnő gyerekén, de az nagyon nem ugyanaz, mint 7/24-ben készenlétben állni, menni, csinálni. A gyerekvállalást nem tudod előre kipróbálni.
Ne szégyelld, hogy szükséged van én időre! Nem tudom, mennyi idős a pici, de sétálni nyugodtan elviheti a férjed/nagyszülő is, amíg te otthon pihensz (nem főzöl, nem takarítasz). Mi a délutáni sétákat felosztjuk egymás között, addig abban az 1-1,5 órában a másik pihen. Igenis merj szólni a férjednek, hogy kimerült vagy, segítségre van szükséged. Az ő gyereke is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!