Kisiskolás féltékenységének kezelése?

2-es, nem hiszem, hogy ugyanez az eset, vagy nem így. Pl rajzolt a tanárnéninek, aki kitette a falra és halálra dicsérte érte, és akkor a másik gyerek észbe kapott, hogy ő is rajzol olyat és az övét is kiteszi, és akkor Kati néni majd őt is megdicséri.. Mire az enyém mondta, hogy úgysm tud olyat rajzolni és szemétség hogy el akarja venni a Kati néni szeretét meg ő volt az első meg miezmár, hogy ő is olyat rajzol.. Másik esetnél folyamatosan fúrja a kistesót, hogy ne jöjjön, minden apró dolgát(pl belelép a tálkába, amiben étel van) felnagyítja, és kkövetkező alkalomra előre vetítit, hogy Dani csak bajt csinál, csak sír, zavar, nem tudunk játszani, nem akarok menni ha ő is ott van, még ezt sem tudja, azt sem tudja, senki sem foglalkozik veleeeem, akkor majd a barátja a tesó kezét fogja és nem az övét.

Harmadik esetnél nem egy osztály, két különböző baráti társaság, nem is ismerik egymást, mindenki csak az én gyerekem és az egyik barátja jönne át az én gyerekem többi barátjához játszani, amit az enyém nem akar és előrevetíti mit fog az egyik barátja rosszul csinálni, mivel okoz csalódást neki és másoknak, vagy mivel előzheti be népszerűségben, miben lesz jobb. Jajj majd biztos mondja, hogy nem szereti a pokémont, és akkor Balázs megharagszik és rájön hogy ő milyen cikiii, vagy mivel hasonlít Balázsra biztos jobban fogja szeretni nálam és majd csak ketten akarnak játszani.

Suliban ilyesmi egyáltalán nincs, kisajátítósdi, mint amit te írsz, népszerű gyerek, mindenkivel jóban van hol kicsit, hol jobban. Meg ez nem is igazán kisajátítás, hamarabb lép le, hogy akkor menjünk innen, ő ezt nem bírja, minthogy ráncigálja a másikat a kezénél fogva, hogy csak vele játszhat. Teljesen képben van vele, hogy másnak ez rosszul esik, de mivel neki is rosszul esik, ezért nem érdekli annyira. Be van tojva, hogy a másik elrontja az ő helyzetét és/vagy átveszi azt. Egyébként semmi olyat nem mond, ami hülyeség lenne, mint pl ez a hajas dolog, egyszerűen előveszi a másik gyengeségeit, hogy nem tud úgy rajzolni, hogy sírós, hogy ügyetlen, hogy ciki dolgokat szeret és erre hivatkozva nem engedné őket, de mellette folyamatosan megjelenik az is, hogy őt nem fogják úgy kedvelni már, átveszi a másik a helyét.

Szerencsére lebetegedtem és nem tudtunk kimenni.

Persze, hogy védem, mert kb pánik szinten van ilyenkor, el is sírja magát. Ráadásul itt írod, hogy megfelelési kényszere van, de azért le kellene törni az önbizalmát. Most akkor van neki, vagy nincs? Megfelelési kényszeresnek nincs önbizalma, akinek meg van bőven, annak kellene letörni. Szerintem amúgy van is neki meg nincs is, ezért nem állandóak ezek a nemszimpi viselkedései.

Egyébként meg szinte semmi gond nincs vele a többi osztálytársához, barátai problémáihoz képest, ezt is csak én látom annak, a tanár szerint tök rendben van és büszke rá, hogy bírja a gyerekem és verseng a figyelméért, a barátja anyja szerint tök oké, mert nincs hozzászokva kicsikhez, mivel egyke(más kicsikkel amúgy remekül kijön), a másik társaságban meg senkit sem érdekel, mint szombaton megtudtam.

Én inkább túlreagálást látok az egészben, ami alapvetően jellemző a személyiségére, de nem verekszik, nem kiabál, csak durcás és sértődős és sírós, csúnya szavakat sem használ másokra, és nem talál ki semmi olyat, ami nem igaz, tényleg esélyes, hogy nem jönne ki a barátja a többivel, meg engem is zavarna, ha valaki ugyanúgy akarna bevágódni, mint ahogy én. Csak ugye én nem így mutatnám ki.. a másikat mondjuk nem tudom megérteni, de nem is minden alkalommal van, meg szerintem nem is normális felállás, ha kisiskolás barátoknak együtt kell játszaniuk egy 2 évessel egy társaságban(nem véletlen zavarja a haverját is a kistesó néha).

Alapvetően problémának látom nyilván, de nem meghatározónak, amíg az osztályban egymás fenekébe akarnak botot dugni erőszakkal, iszonyúan káromkodnak, lopnak, csalnak, zsarolnak, kibeszélnek és fenyegetik egymást, meg verekednek és péntek13 játékot játszanak és megbeszélik kit kellene megbszni és kinek milyen a segge(8-9 évesek) addig ez legyen a legnagyobb gond, hogy a gyerekem féltékeny másokra és kiemeli a rossz tulajdonságaikat, hogy jobbnak tűnjön. Csakhogy a többi nem az én problémám, a gyerekem legnagyobb gondja is feleakkora, mint a többieké, de nekem azért mégis elég nagy, mert máshova rakom a szintet.