Megtaláltam ezt a cikket, mi lesz így a gyerekekkel, hogyan lehetne változtatni?

Összetettebb ez a probléma annál, minthogy itt megbeszéljük, min kellene változtatni. Ami hosszútávon megoldás lenne, ahhoz több évtizedes előkészületek kellenének (több és felkészültebb tanár, akik már a mai digitális világnak megfelelően oktatnak, gyógypedagógusok, ped asszisztensek pl), megfelelő eszközpark ehhez (pl tablet minden iskolában, tehát a BAZ megyei cigányfaluban ugyanúgy, mint a Fazekasban), ami horribilis pénz és még lehetne sorolni.

Az, hogy ennyi ilyen gyerek lett, számos oka van és igen, én azt gondolom, hogy régen nem voltak ennyien. Az egyik ilyen ok például éppen az, hogy ezek a gyerekek (de talán már a mi generációnk is) egy pörgős világban nőnek fel, kezükben minden elektromos kütyü, ehhez képest beülnek az iskolába, ahol a boomer tanító néni gyök kettes tempóval firkál valamit a táblára krétával. Én sem tudom ezt már egy s3ggel végig ülni. Emlékszem, mikor 2013-ban kezdtem az egyetemet, ott még voltak ilyen régi vágású előadók, hogy kréta meg tábla, majdnem megbolondultunk az unalomtól, azt volt csodálkozás, hogy az évfolyam nagy része el is lógta az ilyeneket. Ez is egy gond, hogy maguk az oktatók sem haladnak a korral. Én fogorvosként praktizálok, egy a szó klasszikus értelmében boomer asszisztensnőm van, rendesen nála is fel tud menni a vérnyomásom, mikor látom, ahogy 2 db mutatóujjal gépeli be a beteg adatait (30 éve ez a munkája), vagy esik kétségbe, mert "kiírt valamit a számítógép". Minden vágyam kicsit modernizálni a rendelőt, digitalizálni a kartonokat, online előjegyzést csinálni, de nem tudok, mert a kolleganő a nap végén még ott tart, hogy ki kell húzni a kávéfőzőt a konnektorból, nehogy belecsapjon a villám. És az átlag magyar tanító néni éppen pont ilyen.

Másik gond meg igenis a neveltetés. Nyilván nem húzható rá mindenre és mindenkire, de azon igazán nincs min csodálkozni, mikor felnő a gyerek egy panel likban, már ugye lassan a helyi játszótéren sem tudja az energiáit levezetni, mert a vénasszonyt zavarja a pihenésben (volt ilyen sztori egy kisvárosban, lezárták a pályát, mert zavarta a nénit a pattogó labda), ott ül egész nap az Xbox/telefon előtt, akár nulla éves korától kezdve. Emlékszem egyszer itt olvastam, anyuka a fél éves (!)csecsemője elé berakja a telefont és megy a Bogyó és Babóca maraton. Ezek valszeg tömegek, csak nyilván arra senki nem büszke, hogy a telefonja neveli a gyerekét. Még a nevében is benne van, figyelemhiányos, hiperaktív. Direkt visszavezethető az ilyen és ehhez hasonló történetekig. Mint írtam, nem mindenkinél ez az etiológiája, de összefüggés sokaknál igenis van.

Aztán, amit előttem is leírtak, hogy egy tanár áll egy 30-35 fős osztály élén, és nyilván nem tud ugyanakkora figyelmet szentelni mindenkinek, egyre kevesebb eszköz van a kezében a fegyelmezésre. Nagyon sok oka van ennek a problémakörnek, bizonyosan a megoldás is többlépcsős, és mint írtam, sok évtizedes, csak felmenő rendszerben alkalmazható a még meg nem született gyerekeknek.

Tényleg többen vannak, mert egy csomó koraszülött stb. babát meg tudnak már menteni - de azért kisebb-nagyobb károsodás maradhat.

Aztán az iskola nem tud velük mit kezdeni. Pedig megfelelő oktatás esetén egy diszlexiás, figyelemzavaros stb. gyerek is dolgozó felnőtté válna.

Hát igen, sok olyan gyerek megszületik és megmarad, aki 100-50 vagy akár 20 évvel ezelőtt még nem. Egyre több az autoimmun betegség is, akkor miért ne lenne ez is. És örökítjük tovább.

A digitalizáció meg - nem ugyanaz, hogy ment otthon szombatonként a mesecsatorna és nem ugyanaz, hogy már babakocsiban a gyerek kezében a teló, mert akkor nem üvölt a Tescóban. És egyik társdalomban sem az értelmiségi szülők teszik ki a többséget.