Megtaláltam ezt a cikket, mi lesz így a gyerekekkel, hogyan lehetne változtatni?

Régen is pont ennyien voltak, csak vagy nem diagnosztizálták őket, vagy ha igen akkor külön osztályban/intézmenyben oktatják őket, így nem voltak szem előtt.

Így, hogy integrált kellene őket oktatni szem elé kerültek.

Masreszt régen "betörték" őket, néhány pofon és körmös után a "magatartás zavarosok" is meg tanulták hogy kell viselkedni.

Aztán a szülők részéről sem volt elvárás, hogy minden gyerek érettségizett, diplomás legyen. A problémásakat elkönyvelték "butának", falun sokszor ki is vették az iskolából aztán vitték a mezőre dolgozni, vagy ha végig is szenvedték az általános iskolát utána mentek valami betanított munkára.

Nem azt mondom, hogy ez jó volt, de valami arany középutat kellene találni.

Most is a legtöbb btmn státuszú gyerek "agresszív, roma kisgyerek", ezt hívják magatartászavarnak.

A nem integrálható, súlyosan fogyatékosok (autisták) most is külön intézménybe járnak.

Én is kaptam volna diagnózist, pedig utána végig kitűnő tanuló voltam, gimiben kaptam csak logopédust stb. Most az unokahúgom ugyanaz, mint én voltam, mindenhova is visszük, hogy időben fejlesztve legyen.

Szerintem az is benne van erősen, hogy most divat otthon maradni a gyerekekkel 3+ éves korig. A szülők nem szakemberek. Agyba-főbe fejlesztik a gyerekeket és mindegyik egy évesen már beszél, meg kötődően nevelődik, meg nem sérül a lelke, ami szuper. De a másik irányból csak három-négy felnőtt emberrel kerül kapcsolatba napi szinten, max két órát játszik más gyerekekkel, de azt is úgy, hogy egy-két felnőtt folyamatosan felügyeli őket. Főleg, ha egyke. Nem kell igazán gyakran önkontrollt tanusítania, mert ha hisztizik, akkor odamegyünk és megölelgetjük és megvigasztaljuk.

Aztán bekerül egy gyerek közösségbe és hirtelen azok a viselkedések, amiket a felnőttek elnéztek neki, problémásak lesznek. Főleg, hogy kb. húsz ilyen gyerek rohangál föl-le egész nap, akinek jóformán az oviban kell megtanulnia az önkontrollt.

Nálunk osztályon belül volt 3

De 2-t ki is vettek eleve, mert az iskolánkban volt speciàlis osztály.

De pl tesóm “nehezebben tanult” irodalmat- nyelvtant- külföldi nyelvet

De segítséggel ( külön járt tanàrhoz a nyelvből és magyarból)

Hozta a 4-es osztàlyzatot.

Gimiben tanult.

Leérettségizett 3-4-esre.

Egyébként màr tudjuk, hogy diszlexiás..

Tehát ő pl nem is számított a problémàsnak..

Most a lányom vizsgálatakor mentünk bele az övébe is.

Lányomon soha senki nem veszi èszre, hogy sni.. ahogy a tesómon sem.( nincs hivatalos papír róla)

Teljesen integráltak, az àtlagnál az eredményeik is jobbak vagy legalább olyanok. A pedagógusoknàl pont a legkevesebb probléàval rendelkező gyerek az elmondàs ès értèkelès alapjàn. ( egyèbként hamar vittem fejlesztésre, mert 2 èvesen úgy làttam, hogy valami nem kerek- amiben igazam volt, de így minden a magánszférában megy.. îgy maradtunk a rendszerben)

Viszont másképp kell vele foglalkozni.. ezt itthoni keretek közt tudjuk biztosítani.

Valószínűleg enélkül közepes eredményei lennének, most hozza a kèpessègeibek megfelelőt, mert értelmileg kiemelkedő, csak sajàtos..

Szóval a règi “rosszabb” tanulók többsége is ilyen lehetett..

De nem akartam ennyire belemenni.

Jah és tesómat vitték a szüleim, de a kutyàt nem érdekelte akkoriban.

( hozzám kèpest làttàk, hogy “más”)

3.

#18 régen sokan 6 évesen kerültek közösségbe, mert az óvoda se volt kötelező...

Szerintem az nem probléma hogy sokáig az anyjával van egy kisgyerek, az más kérdés, hogy az anya hogyan neveli, de ezeknek a problémáknak a nagyrésze nem nevelés kérdése, hanem idegrendszeri probléma. Veleszületett "betegség" ha úgy tetszik, csak ezt nagyon sok szülő nem tudja elfogadni, mert az hiszi ha megcsináltatja a legdrágább prena teszetet akkor tökéletes gyereke születik.

De ez nem így működik...