Mennyire igaz az, hogy akinek gyermeke van, az a gyermektől semmit nem tud csinàlni?

A gyerek és a szülő természetétől, életszakasztól és a körülményektől is függ. Nálunk volt olyan időszak, amikor esélytelen volt bármilyen elmélyülést igénylő dolgot csinálni, a házimunkával sem tudtam végezni. Most már 2 évesen - lekopogom - jobb a helyzet. De bizonyos dolgoknak még mindig nem állok neki akkor, ha én felügyelem és ébren van. A férjem nem érti, mi a baj, szerinte nyugodtan lehet(ne) egy csomó ilyen munkát is végezni a gyerek mellett (:. Na ő az, aki nyugodtan ül a számítógép előtt és zenét hallgat, a gyerek meg csinál, amit akar. Általában nem történik semmi, de volt már, hogy valahogy sikerült hozzáférnie ahhoz a szekrényhez és polchoz, ahol gyógyszerek is voltak, de szerencsére csak a fertőtlenítőt locsolta szét. Apukának a másik szobában ez fel sem tűnt, pedig erős szaga volt.

Nálunk is hasonló a helyzet. Naponta másfél óráig csak a férjem vigyáz a gyerekre, amíg én kint vagyok a kertben. Azalatt ő videójátékozik, a babára figyel, hogy ne legyen baja, de mire visszaérek, akkora rendetlenség van, mintha 2 hete nem lett volna elpakolva, a cumisüvegek koszosak, pelus tele van, tányér otthagyva az asztalon. És közben nem minőségi időt töltött a gyerekkel, hanem vigyázott rá, hogy ne legyen baja. Én játszok vele, programokat találok ki, takarítom a bolognait az etetőszékről, szinten tartom a rendet és plusz dolgokat is csinálok, pl. főzés, mosás. Szóval persze, sokkal könnyebb lenne, ha csak az lenne a cél, hogy életben tartsam a gyereket rövid ideig, de nekem nem abból áll a napom, mint neki addig a másfél óráig. Ezt tudja is, sosem piszkált, hogy nem csinálok semmit, csak na. Ha mondom is, a férfiak nem érzik át, hogy mitől nehéz ez.

17-nek: a gyerek nem hal bele, ha az anyja 5 percet a wc-n van, viszont sajnos teljesen életszerű a 1,5-2 éves gyerek épp a szeparációs szorongásának kellős közepén lévén, ordítva bőg a vécéajtó túloldalán. Mert ez ilyen.

Vagy nem a szepa miatt bőg az ajtó túloldalán, hanem inkább beviszed magaddal, nehogy magára gyújtsa a házat, vagy az én esetemben pl, tegnap elmentem pisilni, és azidő alatt jól elagyabugyálta a pár hónapos kistestvérét a 2 éves, mert csak. Szóval inkább viszem magammal, mert amíg baba, addig valóban tökmindegy neki az a pár percnyi vécézés, de amint aktív és tevékeny egy gyerek, ha olyan a temperamentuma, mint az én nagyobbamnak, akkor kb egy percre se veszítheted szem előtt, mert vagy ügyeleten köttök ki, vagy a rendőrségen.

És akkor csodálkozunk, hogy a mai fiatalok nem tartják már tiszteletben mások intim szféráját. Már 2 éves korban belenevelitek, hogy normális még xarni se hagyni az embert egyedül.

Nekem 3 gyerekem van,eléggé friss,mert 3 hónapos a legkisebb. Sosem éreztem azt,hogy semmit nem tudok mellettük csinálni. Az első mellett végeztük a főiskola utolsó időszakát,csak ketten voltunk a Párommal, távol a nagyszülőktől, Ő mellette dolgozott is. Az első nehéz természetű,több emberes gyerek, de sose kellett magammal vinnem a wcre pl, vagy éheznem egésznap, az első heteket leszámítva könnyen megoldottam mindent. 2gyerekkel is az első hetek kivételével megoldottuk, és most is. Úgy gondolom,hogyha az ember nem teljesen egyedül van férj/pár nélkül,egészséges gyerekei vannak, akkor ez az állítás nem igaz.