Mit tennél, ha kiderülne, hogy van egy gyereked, akinek a létezéséről nem tudtál?
Volt egy nagy szerelmem kb 10 éve. Együtt is éltünk, minden klassz volt, amikor közölte, hogy vége. Nem értettem, mert apróbb vitákat leszámítva semmi jele nem volt. Az okok, amiket akkor mondott is, nagyon erőltetettek voltak. De olyan dolgokat vágott a fejemhez, amikkel annyira megbántott, hogy nem is firtattam tovább.
Letörölt facebookról (igaz, én annyira nem is használtam) és visszaköltözött vidékre.
Közben új párom lett, összeházasodtunk, van egy 4 éves kislányom és egy 1,5 éves kisfiam. Az életem teljes volt.
Aztán pár hete mintha ezt a régi szerelmet láttam volna az egyik boltban. Nem mentem oda, de rákerestem facebookon és ismerősnek jelöltem. Visszaigazolt és elkezdtem nézegetni a képeit és láttam, hogy van egy kisfia, aki kiköpött olyan, mint én voltam gyerekként. Egy szülinapi képet nézve a kor is stimmelt és a kisfiút pont úgy hívják, mint a nagypapámat. (Ez persze lehet véletlen, de a lány tudta, hogy ha fiam lesz, ezt a nevet adom majd neki. Egyébként ez is lett a kisfiam második neve). Ráírtam csak úgy kerülgetve a témát, de végülis bevallotta, hogy enyém a kisfiú és azért szakított velem, mert akkor már 10 hetes terhes volt és tudta, hogy én nem tartanám meg és nem akarta rámerőszakolni. Mondta, hogy rajtam múlik találkozom-e a fiammal, csak azt kéri, hogy akkor mondjam el neki, ki vagyok, ha utána nem sétálok ki az életéből.
A feleségem nem szeretné, ha találkoznék vele, szerinte ez teljesen felborítaná az életünket és ő nem tudná elfogadni, ha lenne egy másik családom. Féltékeny is a volt páromra, mert tudja, hogy tényleg nagy szerelem volt és valószínűleg házasok lennénk, ha nem esett volna teherbe. De az sem kizárt, hogy vállaltam volna a gyereket is, annyira szerettem azt a lányt. Bár akkor tényleg nem lett volna időszerű egy baba.
Viszont most ott van az a fiú. És az enyém. Akár akartam, akár nem, már megszületett. Nem tudom azt sem, hogy neki mi lenne a jobb. Nélkülem, ahogy eddig vagy a semmiből berobbanva. Azt sem tudom az anyja eddig mit mondott neki rólam.
DNS teszt, és ha enyém lenne a gyerek mindenképpen megpróbalnék vele kapcsolatot építeni és fenntartani ha az enyém. Nem lehet ezt csak úgy elfelejteni hogy "ja, jó van egy gyerekem, már mindegy."
A feleségeddel beszéljetek erről, hogy nem kell féltékenykedni, téged is váratlanul ért, de ő ugyanúgy a te gyereked. A gyerek életében akarsz részt venni, nem az anyja kell.
Ha én lennék a feleség helyében, bizony bennem is megfordulna, hogy jó-jó, most azt mondod, mielőtt találkoztatok volna, hogy nem akarsz semmit a nőtől, de ha újra találkoztok, és olyan nagy volt a szerelem, akkor azért felkavarodhatnak a régi érzések. És egyáltalán nem lennék biztos a te helyedben sem, hogy tök közömbös lenne találkozáskor a gyerek anyja.
Mindezeket figyelembe véve megvan a lehetősége annak, hogy a régi érzelmek, a rendszeres találkozás - ha részt akarsz venni a gyerek életében - tönkreteszik a jelenlegi kapcsolatodat, házasságodat, akár ha csak azért, mert a feleséged továbbra is féltékenykedni fog. De ennek ellenére nem lehet úgy tenni, mintha nem tudnál a gyerekről. Akármilyen pocsékul is érezném magam feleségként (bele tudok érezni, mert második feleség vagyok), nem tartom reálisnak azt, hogy homokba dugjuk a fejünket, és úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi. Szóval én nem úgy reagálnék, mint a feleséged, és neki is érdemes időt hagyni, hogy átgondolja és megbeszélni vele később újra, mert lehet, ez csak az első reakciója volt. Eléggé sokként érhette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!