Mik azok a dolgok amiktől jó szülőnek tartod magad?

Nem tudom, jó szülő vagyok-e, sokat küzdök mostanában a gyerekeimmel (10 és 12 évesek). Talán attól vagyok mégis az, hogy emlékszem, milyen volt ennyi idősnek lenni, átérzem a problémáikat. Ha bevallják, hogy tettek valami hülyeséget, soha nem szidom le őket, hanem megbeszéljük. Szerintem elég reálisan látom az erősségeiket és a hibáikat is, és ezekért soha nem másokat okolok. Tehát ha pl. magatartásgondjuk van, nem mondom, hogy nem is ők a hibásak, csak a neveletlen barátaik rosszba vitték őket. Sajnos ilyen elég sok van.

Korukhoz képest önállóak, erre büszke vagyok.

Az en gyerekeim meg kicsik,igy kesobb derul majd ki jobban,mennyire csinaljuk jol vagy sem.

Amit egyelore latok,hogy "jolnevelet" gyerek. Mi peldamutatassal tanitjuk neki,a kerem,koszonom,nem mi, hanem tessek, legyszives,stb. Most toltotte a harmat, de szepen beszel velunk is,masokkal is. Nem ordibal,nem visit,nem akaratoskodik. Mondjuk a eleve nyugodt,Jo termeszetu,mi is azok vagyunk tobbnyire. Mi a ferjemmel amugy egymassal is igy beszelunk,tehat tenyleg ezt latja itthon. Ha olyat tesz,kap buntetest a korahoz megfeleloen. Kovetkezetessegre torekszunk. Ha ma nem engedem neki,hogy a falat firkalja,akkor holnap,amikor vensegseg van nalunk,akkor sem.

Szeretettel es turelemmel fordulunk fele.

Volt, amikor mi is kiabaltunk vele valamiert esetleg,de eszre vettem, hogy ha veszek par mely levegot es nyugodt hangon mondom neki Amit kell,vagy ha nagyon sir,kezdene hisztizni,akkor is ezen a nyugodt hangon pillanatokon belul kibirom zokkenteni.

Ami nalunk ugy erzem bevalt,hogy amikor elkezd nyugoskodni, vegiggondolom,mi lehet a baj. Illetve wmpatikus vagyok vele. Ha tudom,hogy ehesek,vagy almost,akkor azt is tudom,hogy ez az oka annak,hogy a semmiert is torkaszakadtabol sir,vagy epp dobalozik,stb. Ilyenkor csak olaj lenne a tuzre,ha beleallnek es vitatkoznek vagy kiabalnek vele,hiszen meg csak harom eves,az erzelmi iranyotjak,es raadasul nem is tudja meg megfogalmazni mi Baja.

Ugyhogy roviden, szerintem a nyugodt legkor biztositasa, a gyermekhez Valo wmpatikus hozzaaallas es a sajat higadtsagunk megorzese a kulcs a mi esetunkben. A kisfiunk szemmel lathatoan kiegyensulyozott,boldog gyerek,Hala Istennek.

Az ovodabol azt a visszajelzest kaptuk,hogy ha a tobbit gyerek is olyan lenne,mint a mienk,nem lenne munkajuk. 😍

De oszinten mondom,az,hogy kinek mi valik be sokat fugg a gyerektol is,Mert nem mindegyik nyugodt tipus. De el kell fogadni,hogy senki sem tokeletes. Es szerintem szeretni kell a gyereket azert,aki, es nem azert akit mi akarunk,hogy legyen.

Ugyhogy en olyankor tudom,hogy jol csinaljuk amikor ilyen visszajelzeseket kapunk.

Sokat gondolkodom, vajon elég jó szülő vagyok-e. Szinte mindenben lehetnék jobb.

Amit viszont kétségtelenül jól csináltam, az az volt, hogy megfelelő emberrel vállaltam gyereket. Szerintem ha az ember szeretne gyereket, és tudja, hogy a gyereke fontos személy lesz az életében, legelsőként ezt tudja megtenni érte.

A kettes jókat ír, egy részét én is így gondolom, bár szerintem kiabálni rendben van, ha nagyon mérges vagy, viszont az, hogy mit mondasz mindig számít, szóval én többször vagyok hangos, de sosem mondok olyasmit, hogy te mindig rossz gyerek vagy, vagy hasonló. Ha valamiért túlmegyek a határon, bocsánatot kérek. (ennek ellenére a gyerek nem így viselkedik, és már 5 éve kell rászólnom bizonyos dolgokért, pl a mi-tessékért, mert mindenki "mi?" zik körülötte.. hát ez van.

Attól tartom magam jó szülőnek, hogy próbálom egyengetni az útját, keresni a lehetőségeket, hogyan tudna jobban kibontakozni, illetve lépést igyekszem tartani az ő világával, teljesen képben vagyok mi ciki és mi nem, éppen miről beszél, ha valamit nem tudok, utána nézek. Igyekszem nem kellemetlen lenni az óvónők, tanárok előtt, se a többi gyerek előtt. Szeretem, hogy szigorú vagyok, máskor meg nagyon meg tudom szeretgetni, mikor melyiknek van ideje. Mindig olyan szülő akartam lenni, akinek azt mondják hogy "jajj anyaa ne puszilj már meg!(de azért titokban örülnek neki)"

Továbbá igyekszem "minden tudásom átadni" a világról és mindenfélével megismertetni ételek, tevékenységek terén, nyelvismeret, videójátékok, könyvek, filmek, sport, kézművesség, öltözködés/sminkelés-jóízlés, ápoltság, higiénia, tanulási módszerek, történelem, biosz, meg mindenféléről. Szépen szemezget belőle, hogy neki mi tetszik, kiválogatja a kedvenc dolgait, és azokkal foglalkozik, de a többivel is valamennyire képben van. Rengeteg program is járunk, ahol csak úgy szívja magába az információkat, és sokat van kortársai közt is. Leginkább arra vagyok büszke, hogy úgy tudom ezeket átadni, hogy érdekli is szinte minden, nem érzi tehernek, hogy "jajj már megint megtanít egy angol mondókát/az országokról beszél, vagy arról melyik ruhához mi illik". Ja meg arra, hogy jó színben tudom feltüntetni a gyereket mások előtt, így mindig remek első benyomást tesz, azt hiszem ebben vagyok a legjobb, bár ez nem szülőség kérdése.