Mennyire nehéz szülőnek lenni?

Azt mondom 1000x inkább egy kutya!

Nekünk 9 éve nem sikerül egy nyelvet beszélni a nagyobbal, az meg, hogy ott marad ahová teszed sajnos nagyon rövid ideig tart :S

Lehet, hogy a kanapét nem rágja szét, de minden mást igen...

Jót röhögtem :D

Egy kutya nem igényel állandó figyelmet, egy gyerek igen.

Nekem ugyan lovan van, persze némi hasonlóság van, de elenyésző. A lóval ha épp nincs időm foglalkozni, akkor egy napot kibír nélkülem (bértartásban van) de ha kutyáról van otthoni lóról beszélünk akkor a minimum létszükségletük - etetés, séta- azért közel sem annyi idő, mint a csecsemő minimum létszükséglete, ami azért az elején 24 óra anya közelében/nap.

Ami mondjuk hasonló, hogy itt is, ott is következetesnek és türelmesnek kell lenned, de én itt mondjuk meghúznám a vonalat.

Az újszülött még egy pár hónapig ott marad, ahova rakod, viszont jelzi, hogy kellesz neki.

Oké hogy közös a nyelv, viszont egy jó darabig nem tudnak beszélni, gondolkozhatsz h azért sír mert fázik, melege van, éhes, fáradt, unatkozik, fáj valami...

Szóval szerintem nem összehasonítható :)

Szülőnek lenni csodálatos, de nagyon nehéz is egyszerre. Nekem gyakran azon járnak a gondolataim, hogy jól csinálom e.

Hát figyelj.

Lett egy havanese kiskutyánk.

Olyan mint egy 2 éves gyerek, állandóan követ, nem tudsz pisilni se tőle, együtt kell fürödni vele (mármint a fürdőben van) állandóan sír, nem lehet semmit enni tőle mert ott van a szadban.

Nem is tudom melyikkel könnyebb, de komolyan mondom 😂

Aki kíváncsi milyen egy szepas gyerek vegyen bichon havanese kutyát 😅😅

Az első év babával összehasonlíthatatlanul jobban igénybe vesz, mint egy kölyök kutya, hiszen minden életfunkciójában rád szorul... De ez az idő elmegy, és megvan a szépsége is, aki gyereket szeretne, végigcsinálja.

Később talán nincs akkora különbség egy EXTRÉM odaadó állattartó és egy szülő által ráfordított időben, de a gyerek mindig nagyobb felelősség lesz. Például nem hagyhatod otthon egyedül. :D

A kutyáinkkal könnyebb, szófogadóbbak pedig van 4.

A gyerekkel nehezebb de nem adnám semmiért.

Azért ne hasonlítsd össze a kettőt 😄

Azt hittem a dackorszak a legnehezebb. Rájöttem, hogy az iskolás kor még nehezebb, pláne ha nem együttműködő. Aztán azt mondják később még nehezebb lesz.

Valóban nem fogja szétrágni a kanapéd ezt biztosra veheted! :D

Viccet félretéve… Összehasonlíthatatlan a kettő. Sőt igazából semmivel nem összehasonlítható. A leteszem és ott marad időszak az nagyon rövid és nem minden csecsemőnél működik. A könnyű kommunikációra is több évet várni kell.

Hajjajj… azért ez ég és föld. Amennyi idő alatt egy kutya nagyjából teljesen megtanul viselkedni élete végéig, a gyerek pont annyit van egyhelyben, aztán onnantól kb élete végéig csak megy, szalad, mászik, rombol, visszabeszél, dacol, igényei vannak amik nem biztos hogy egyeznek a pénztárcáddal, főleg nem ha MOST kell :D

És akárhonnan is nézzük elveket most mellőzve, (megjegyzendő nekem van kutya is, gyerek is) nagyon durva amikor tudatosul, hogy a gyereket bizony nem tudod visszaadni, ha 2 hét múlva rájössz, hogy talán annyira

mégsem volt jó ötlet.

Én a kutyámmal pl óriásikat aludtam, a gyerekem 5 hónapos és kb óránként kel éjszaka, napközben meg alszik 3x20 percet :’)

De hát így szép az élet a kettővel együtt :D