Hazudjak a saját gyerekemnek, vagy tegyem tönkre a gyermekkorát és a társaiét?

Valahol olvastam egyszer, hogy a gyerekek képesek "nem észrevenni" a nyilvánvaló jeleket, hogy ha hinni AKARNAK a mesékben. Tehát hiába látja ő, hogy nem igazi Mikulás jött az oviba, ha akarja, elhiszi és számára az akkor igazi lesz.

Ettől olyan csodálatos és megismételhetetlen a gyermekkor :)

Szerintem ne foszd meg ettől!

Vagy ha kételkednél, akkor gyere el hozzánk Karácsonykor, hogy láthasd a 2 kisfiam boldogságtól és a várakozás izgalmától teli csillogó szemeit :)

Kedves Kérdező, nagyon is igazad van, hogy ilyeneken előre gondolkodsz, én sem úgy nevelem a gyerekemet, hogy ahogy esik úgy puffan! Nem olvastam végig itt a legintelligensebb hozzászólást, de őt nyilván tizenegynéhány évesen pornó elé ültetve világosították fel, ezért próbál szellemeskedni azzal, hogy tedd ezt hat éves korában.

Én nem emlékszem rá, hogy kevésbé lett volna varázslatos várni a reggelt december 6-án, miután megtudtam, hogy nincs mikulás, vagy kevésbé lett volna izgalmas a karácsony...

Nálunk az ünnepeknek ez volt az izgalma. Amíg kicsik voltunk elhittük, hogy jön a mikulás, a jézuska, a nyuszi.

Aztán ahogy nőttünk magunktól rájöttünk.

Emlékszem mikor csilingelt a karácsonyfa, és mentünk izgatottan, hogy hátha látjuk még a jézuskát, este 10kor az ablakban néztük jön e a mikulás, persze elaludtunk, és csak azon bosszankodtunk, h nem csíptük el...

Sőt a mai napig olyan jó érzés, mert megvan a szokás, letesszük a fa alá az ajándékokat, és csilingel a fa, hogy mehetünk, és köréülünk. Pedig pont karácsony szenteste születik a 2.babánk, és magam veszem a másik két gyerekemnek(párom egy nagy gyerek) az ajándékot, tudom, hogy a férjem veszi az ajándékom, mégis.

Ennyi szerintem kell, hogy maradjon valami az ünnepekben, ha nem vallásos valaki, akkor ennyi emberi maradjon, ne csak az anyagiasság... A kisgyerek nem érti még meg, mi is a feltámadás, mi a Megváltó születése, Szent Miklóst sem, átérzi az ünnepet, neki még ez a körítés.

Hazugság lenne a Mikulás és a Jézuska??? Teljesen le vagyok döbbenve! Ez egy csodás mese, ami többé, gazdagabbá teszi a gyerekek lelkét!

Hazugság egy bűnös dolog szándékos eltitkolása, vagy ártó szándékkal elhallgatni az igazságot.....de az, hogy pl a 4 éves lányom már nyár vége óta tervezgeti, hogy mit fog majd kérni a Jézuskától, meg hogy milyen téli lábbelit vegyünk, amibe a Mikulás majd jól bele tudja tenni a csomagját....én pedig közben megértően mosolygok....ez nem hazugság.

Szerencsére a gyerekek csodás fantáziavilágban élnek, amit felnőtt korukra sikeresen kioltanak legtöbbjükből.

Nagyon sajnálnám a gyerekemet, ha valaki szándékosan, még idő előtt lerombolná ezt a fantáziavilágot, és még épp én legyek az??!!

Egyébként nem kell túlzásokba esni, szerintem ez a lényeg. Annyit kell beszélni róla, amennyit épp muszáj, és úgy, hogy hiteles maradj.

Pl. nálunk nem járkál fizikai valójában a Mikulás, mert nekem meg arról vannak rossz emlékeim, hogy egyértelmű volt az ovis Mikuláon a vattaszakáll, meg a ruhája alól kikandikáló karbantartó-overál. Ezért nálunk (és szerencsére ez a lányom ovijában is így van) nem jelenik meg, csak halljuk, a szán csilingelését, léptek koppanását...vagy csak beszélünk róla, de közben hallni véljük. Tavaly télen pl. az ablakban ültünk dec. 5-én este, néztük az eget, és beszélgettünk, honnan jöhet, hogy nézhet ki (nem én vagyok a mindenttudó felnőtt, én is csak találgatok), hallani véltük a szán csilingelését....és akkor a lányom csillogó szemmel felkiáltott: "anya, én úgy láttam, ott repült a szánkójával!" És a tekintetéből úgy láttam, ő akkor ott tényleg látta a Mikulást! :-)

Jézuskával kicsit bajban vagyok, mert nem vagyunk különösebben vallásos embrek, ezért nehezen találom a középutat. Annyi bizonyos, hogy a fát mi vesszük, közösen, gyerekkel együtt díszítjük, de az ajándékot a Jézuska rakja alá.

Húsvéti nyuszi nálunk nincs, nem volt hagyománya gyerekkoromban sem. Húsvétkor tojásfestés van, és locsolóvárás, nem is tudom, mit kéne húsvétkor csinálni a nyuszinak.

Szóval a lényeg, hogy szerintem ezek az ünnepek körüli fantáziajátékok nem hazugságok, és inkább részt kéne vennünk benne, lemennünk lélekben a gyerekünk mellé, játszótársakká lennünk, mintsem eredendően kiirtani belőlük!

Nem értem a kérdezőt, és nem értem a kérdező lelkét sem. Mesélni sem mesélsz a gyerekeidnek a tündérekről, a manókról, az angyalokról? Hiszen azok sem léteznek, mégis színessé teszik a gyerekkort, és nem létezik a rengeteg fantázia játék sem, amit a gyerekek kitalának maguknak, vagy amit mi szülők kitalálunk nekik.

Én mesélek a mikulásról és megannyi képzeletbeli lényről, akik miatt látom a szemében az angyali ragyogást, az örömöt, az izgalmat, és eszembe sem jut az, hogy átvertem ezzel átverem. Sőt! Vele együtt örülök én is, és igyekszem magam is átélni az ezzel járó örömöket.

Szavaiddal élve, igen hazudjál a gyermekednek, és varázsolj neki meseszerű csodás gyermekkort!